Mai cikkünkben a Hitvalló Eduárd angol király lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ez a téma az olvasók széles spektrumát foglalkoztatja, hiszen a történelemtől a jelenlegi társadalmi vonatkozásokig terjedő szempontokat ölel fel. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a Hitvalló Eduárd angol király számos aspektusát, elemezve annak időbeli alakulását, a mai relevanciáját és a lehetséges jövőbeli előrejelzéseket. Kétségtelen, hogy a Hitvalló Eduárd angol király egy lenyűgöző téma, amely bárkiben felkelti a kíváncsiságot, korától és képzettségétől függetlenül. Készüljön fel tehát a felfedezés és a Hitvalló Eduárd angol király megismerésének útjára.
(III.) Eduárd | |
Hitvalló Eduárd, a Bayeux-i kárpit ábrázolása. | |
Anglia királya | |
Uralkodási ideje | |
1042. június 8. – 1066. január 5. | |
Koronázása | Winchesteri Katedrális 1043. április 3. |
Elődje | Hardeknut |
Utódja | II. Harold |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Cerdic-ház |
Született | 1005 márciusa Islip, Oxfordshire |
Elhunyt | 1066. január 5. (60 évesen) London |
Nyughelye | Westminsteri apátság |
Édesapja | II. Ethelred |
Édesanyja | Normandiai Emma |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Edith of Wessex |
A Wikimédia Commons tartalmaz (III.) Eduárd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
III. Eduárd, más néven Hitvalló Szent Eduárd (angolul: Edward the Confessor), (1005 márciusa – 1066. január 5.), az utolsó előtti angolszász király 1042-től haláláig; Angliában a tényleges hatalom az oligarchák (Wessexi Godwin és hat fia, Merciai Leofric, és az északi részek ura, Siward) kezében nyugodott, a szentéletű Eduárd számára leginkább csak a keresztény vallás gyakorlása jutott.
II. Ethelred angol király és annak második felesége, Normandiai Emma fia volt. 1016-ban, édesapja halála után Normandiába menekült. Egy sikertelen kísérlet (1036) után 1042-ben, féltestvérének Hardeknutnak a halála után – egy válságos időszak közepette – került az ország élére. Megválasztásában a wessexi earl (gróf), Godwin játszotta a fő szerepet, akiről úgy vélték, hogy csak azért támogatta Eduárd megkoronázását, hogy saját befolyása minél akadálytalanabbul érvényesülhessen.
Eduárd minden idegszálával a Westminsteri apátság építkezéseire összpontosított, de homályosan érezte, hogy élete még ártatlan időtöltéseinek hódolva sincs felhőtlen biztonságban. Nyilván gyakran hallotta, hogy az ő Alfréd bátyját is a mindenható Godwin parancsára fosztották meg látásától. A király úgy vélte, jól teszi, ha rokonától, Normandia hercegétől, Vilmostól kér sürgős segítséget. Az angolok királya londoni és winchesteri udvarában egyre inkább normann urakkal és testőrséggel vette körül magát. Maga is – talán hosszú normandiai tartózkodásának hatására – legszívesebben franciául beszélt, normann módra öltözködött és normannoknak osztogatta a legfőbb hivatalokat. Godwin – gutaütés általi – halála (1053) után fiai, Harold Wessex, illetve Tostig Northumbria earljeként örökölték egész Angliára kiterjedő hatalmát. Eközben a közismerten jámbor Eduárd bőkezűen támogatta az egyházat. Még 1045-ben feleségül vette Godwin leányát, Edgythát, ám házasságuk Eduárd szüzességi fogadalma miatt gyermektelen maradt. Harold erőteljes fellépésének következtében Eduárd halálos ágyán őt jelölte meg utódjának – semmissé téve a Vilmosnak 1051-ben tett korábbi ajánlatait. A Westminsteri apátság felszentelése volt utolsó tette.
Eduárd az angolszász nemesek tanácsára 1045. január 23-án feleségül vette Godwin earl leányát, Edgythát (1029 – 1075. december 18.), akitől – még fiatalon tett szüzességi fogadalma miatt – nem született gyermeke.
1161. február 7-én III. Sándor pápa szentté avatta. Ünnepei: január 5. (halála napja), illetve október 13..
Előző uralkodó: Hardeknut |
|
Következő uralkodó: II. Harold |