A mai világban a Jean-Claude Juncker mind személyes szinten, mind általában a társadalomban nagyon fontos és érdeklődésre számot tartó témává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Jean-Claude Juncker soha nem látott jelentőséget kapott mindennapi életünkben. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Jean-Claude Juncker-et és annak különböző szempontokra gyakorolt hatását, a gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrában betöltött szerepéig. Mély és éleslátó elemzéssel megfejtjük a Jean-Claude Juncker körüli rejtélyeket és bonyolultságokat, világos és átfogó képet adva annak relevanciájáról a mai világban.
Jean-Claude Juncker | |
Az Európai Bizottság elnöke | |
Hivatali idő 2014. november 1. – 2019. november 30. | |
Előd | José Manuel Barroso |
Utód | Ursula von der Leyen |
Luxemburg miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1995. január 20. – 2013. december 4. | |
Előd | Jacques Santer |
Utód | Xavier Bettel |
Luxemburg pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1989. július 14. – 2009. július 23. | |
Előd | Jacques Santer |
Utód | Luc Frieden |
Született | 1954. december 9. (69 éves) Redange, Luxemburg |
Párt | Keresztényszociális Néppárt |
Házastársa | Christiane Frising |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Vallás | római katolikus |
Jean-Claude Juncker aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Claude Juncker témájú médiaállományokat. |
Jean-Claude Juncker (IPA: , Redange, 1954. december 9. –) luxemburgi politikus, 1995 és 2013 között hazája miniszterelnöke, 2014 és 2019 között az Európai Bizottság elnöke. Az Európai Unió országaiban ő volt a leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnök és világviszonylatban az egyik leghosszabb ideig szolgáló demokratikusan választott kormányfő. 2005 és 2013 között az Eurócsoport elnöke, 1989 és 2009 között Luxemburg pénzügyminisztere volt.
1984-ben választották a Képviselőház tagjává a Keresztényszociális Néppárt tagjaként, és kinevezték Jacques Santer kormányába munkaügyi miniszternek. 1989-ben követte Santert pénzügyminiszterként és 1995-ben miniszterelnökként, amikor elődjét kinevezték az Európai Bizottság elnökének. 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben is újraválasztották. 2013 júliusában felajánlotta lemondását az ország hírszerzését érintő botrányt követően. Lemondása december 4-én hatályosult, a 2013-as választás megtartása után, amelyen Juncker is indult.
2014 márciusában az Európai Néppárt Dublinban tartott kongresszusán őt jelölték a Néppárt csúcsjelöltjének, az ún. „Spitzenkandidat”-rendszernek megfelelően, amely szerint a legtöbb EP-mandátummal rendelkező páneurópai pártcsalád jelöltjét kötelesek megválasztani az uniós kormányfők, valamint az Európai Parlament, az Európai Bizottság élére. A 2014-es európai parlamenti választásokat követően meg is történt. Június 27-én az Európai Tanács hivatalosan is jelölte a posztra, 26 támogató és 2 ellenszavazat mellett. Csupán David Cameron brit és Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellenezte a jelölését. Július 15-én az Európai Parlament 729 képviselőjéből 422 szavazott mellette, így erős többséggel választották meg. A tisztséget 2004-től betöltő José Manuel Barrosót 2014 novemberében váltotta.
Juncker 2018. május 4-én felszólalt Trierben, a Karl Marx születésének kétszázadik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat megnyitóján. Kiemelte: Marxot korából kiindulva kell megérteni, nem lehet felelősségre vonni azért, hogy írásait egyes követői „fegyverként használták mások ellen”. Juncker úgy látja, hogy nem a tőke és a munka ellentétének mélyítésére, hanem ezek „megbékítésére” kell törekedni a keresztényszocializmus elvei mentén, mert csak így lehet a kapitalizmus hibáit mérsékelni, ebből fakadóan az Európai Unió feladata, hogy szociális téren nyújtson segítséget a rászorulóknak és segítse elviselhetőbbé tenni ezt a gazdasági rendszert.
Junckert egyesek alkoholistának tartják, mivel nyilvános szereplésein időnként bizonytalanul mozgott. Környezete szerint csak isiásza produkálta ezeket a szimptómákat. Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője hivatalosan is kommentálta a sajtóértesüléseket: „több mint ízléstelen”-nek minősítette azokat a feltételezéseket, melyek Juncker ittasságára vonatkoznak.
Elődje: José Manuel Barroso |
|
Utódja: Ursula von der Leyen |