Jemnitz János
Napjainkban a Jemnitz János olyan téma, amely számos területen nagy aktualitásra tett szert. Hatása olyan mértékű, hogy egyre többen érdeklődnek a Jemnitz János és annak következményei iránt. A Jemnitz János eredetétől napjainkig elemzések és viták tárgya volt, megmutatva a társadalomra, a kultúrára és a gazdaságra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Jemnitz János jelenségét és annak számos aspektusát, azzal a céllal, hogy jobban megértsük hatókörét és a jövőbeni lehetséges következményeket.
| Jemnitz János | |
| Született | 1930. november 27. Budapest |
| Elhunyt | 2014. július 20. (83 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  Magyar |
| Szülei | Jemnitz Sándor |
| Foglalkozása | történész |
| Kitüntetései | Lukács György-díj (2008) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jemnitz János (Budapest, 1930. november 27. – Budapest, 2014. július 20.) magyar történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa, a történettudomány doktora. Fő kutatási területe a nemzetközi munkásmozgalom, azon belül a szociáldemokrácia története volt.
Élete és munkássága
Apja Jemnitz Sándor (1890–1963) zeneszerző, karmester, esztéta, és az egyik legjelentősebb magyar zenekritikus, Arnold Schönberg tanítványa, Theodor Adorno, Bartók Béla, Tóth Aladár, Kassák Lajos barátja, aki 1908 és 1919 között több évet élt Németországban, és Budapesten is a weimari modernizmus jellegzetes képviselője maradt, a Népszava zenekritikusa 1924-től 1950-ig. Édesanyja Weis Julianna, Jemnitz Sándor első felesége.
Jemnitz János 1949 és 1953 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakos hallgatója volt. Tudományos munkásságát a Magyar Dolgozók Pártja Párttörténeti Intézetében kezdte, de 1956 után politikai okok miatt eltávolították. Az ötvenes évek végétől az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott, ahol 1964-ben kandidátusi tudományos fokozatot szerzett. 1974-ben megvédte az első világháború munkásmozgalmi vonatkozásairól szóló akadémiai doktori értekezését. Megírta számos munkásvezető, többek között a brit Keir Hardie, a francia Jean Jaurès és Léon Blum életrajzait. Publikálta a Második Internacionálé kongresszusi jegyzőkönyveit magyar nyelven, mely fontos forrását képezi a korszak történetírásának. Nemzetközi konferenciák sokaságán képviselte a magyarországi történész szakmát, kezdettől jelen volt, s rendszeres szereplője volt a Munkásmozgalom-történészek Nemzetközi Konferenciája (ITH) évenkénti linzi rendezvényének. Kezdeményezője és vezető szerkesztője volt az 1974-től megjelenő A Nemzetközi Munkásmozgalom Történetéből című évkönyv sorozatnak, melyet olyan szerzők tiszteltek meg írásaikkal, mint Eric Hobsbawm, Tony Benn, Mészáros István, Fejtő Ferenc, Madeleine Rebérioux, Ralph Miliband, Gerd Callesen, Nyikolaj Buharin (Nyikolaj Ivanovics Buharin unokája; az Orosz Tudományos Akadémia történésze), Robert Jevzerov, Aldo Agosti vagy Narihiko Ito, a Nemzetközi Rosa Luxemburg Társaság elnöke.
Tudományos tanácsadóként ment nyugdíjba, de továbbra is folytatta kutatói, szerkesztői munkáját. Látását fokozatosan elvesztette, s végül teljesen megvakult, ám ebben az időszakban is számos fontos, új információkban gazdag írást publikált. Műveinek bibliográfiája több ezer tételt tesz ki. Rendkívüli méretű könyv- és irathagyaték maradt utána.
Főbb művei
- Az 1926. évi angol általános sztrájk (1961)
- A háború veszélye és a II. Internacionálé (1966)
- Tom Mann, Jean Jaures (1970)
- A nemzetközi munkásmozgalom az első világháború éveiben (1975)
- Szerette az igazságot. Károlyi Mihály élete (Litván Györggyel, 1979)
- Fordulat a világháború történetében és a nemzetközi munkásmozgalomban (1983)
- Május elseje születése (1986)
- Karl Kautsky und die Sozialdemokratie Südosteuropas 1893–1938 (társszerző, 1986)
- München 1938 (társszerző, 1988)
- A II. Internacionálé kongresszusi jegyzőkönyvei (1989)
- Léon Blum (1993)
- James Keir Hardie (2007)
Jegyzetek
- ↑ A Geni site (angolul)
- ↑ TGM 2014
- ↑ PTI 2014
- ↑ Harsányi–Székely 2014
- ↑ ITH 2014
Források
- ↑ TGM 2014: Tamás Gáspár Miklós: Jemnitz János meghalt (magyar nyelven). Élet és Irodalom, 2014. augusztus 1. (Hozzáférés: 2018. március 12.)
- ↑ PTI 2014: Elhunyt Jemnitz János (magyar nyelven). Politikatörténeti Intézet, 2014. július 20. (Hozzáférés: 2018. március 12.)
- ↑ Harsányi–Székely 2014: Harsányi Iván–Székely Gábor: Búcsú Jemnitz Jánostól. in.: Évkönyv 2015. A nemzetközi munkásmozgalom történetéből (magyar nyelven). Magyar Lajos Alapítvány. (Hozzáférés: 2018. március 12.)[halott link]
- ↑ ITH 2014: János Jemnitz (1930–2014) (angol nyelven). International Conference of Labour and Social History (ITH). . (Hozzáférés: 2018. március 12.)
- Janos Jemnitz (dán nyelven). Leksikon for det 21. århundrede. . (Hozzáférés: 2018. március 12.)
