Napjainkban a Jens Stoltenberg nagy jelentőségű téma, amely a lakosság széles körében felkelti az érdeklődést. A Jens Stoltenberg megjelenése óta különböző területeken vita és elemzés tárgya, egymásnak ellentmondó véleményeket és álláspontokat generálva. Az évek során a Jens Stoltenberg fejlődött és különböző formákat öltött, ami még bonyolultabbá tette tanulmányozását és megértését. Ebben a cikkben a Jens Stoltenberg különböző megközelítéseit és perspektíváit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy megvilágítsuk ezt a témát, és gazdag vitát ösztönözzünk.
Jens Stoltenberg | |
Született | 1959. március 16. (65 éves) Oslo |
Állampolgársága | norvég |
Nemzetisége | norvég |
Házastársa | Ingrid Schulerud (1987. augusztus 14. – ) |
Gyermekei | két gyermek: Catharina Stoltenberg |
Szülei | Karin Heiberg Thorvald Stoltenberg |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Politikai pályafutása | |
Párt | Munkáspárt (1973–) |
A NATO 15. főtitkára | |
Hivatali idő 2014. október 1. – 2024. szeptember 30. | |
Előd | Anders Fogh Rasmussen |
A Norvég Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2005. október. 17. – 2013. október 16. | |
király | V. Harald |
Előd | Kjell Magne Bondevik |
Utód | Erna Solberg |
A Norvég Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2000. március 3. – 2001. október 19. | |
király | V. Harald |
Előd | Kjell Magne Bondevik |
Utód | Kjell Magne Bondevik |
Jens Stoltenberg aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jens Stoltenberg ( hallgat) (Oslo, 1959. március 16. –) norvég közgazdász, politikus, 2014-től a NATO főtitkára. Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt.
Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.
1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.
2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.
A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.
A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös–zöld koalíció élén álló Stoltenberg-t, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.
A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”.
2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.
A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.
2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba. Eredetileg négy évre választották, majd 2017-ben és 2019-ben is újabb két-két évre újraválasztották.
2022-ben a Norvég Központi Bank elnökévé nevezték ki. Eredetileg az év őszén foglalta volna el új posztját azonban az orosz–ukrán háború miatt újabb egy évre újraválasztották a NATO főtitkárának, új pozíciójáról így lemondott. 2023-ban újabb egy évre újraválasztották.
NATO-főtitkári tevékenységét a Donald Trump amerikai elnök hivatali ideje alatt az európai szövetségesekkel való, védelmi költségvetésekről szóló vita alatti sikeres közvetítés időszakát tekintve általában pozitívan ítélik meg.
Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg (sz. Heiberg) szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.
Elődje: Kjell Magne Bondevik |
Norvégia miniszterelnöke 2000–2001 |
Utódja: Kjell Magne Bondevik |
Elődje: Kjell Magne Bondevik |
Norvégia miniszterelnöke 2005 – 2013 |
Utódja: Erna Solberg |