A mai világban a Johann Peter Hebel nagyon fontos és sok embert érdeklő téma lett. Akár kulturális, társadalmi, tudományos vagy technológiai relevanciája miatt, a Johann Peter Hebel kulcsfontosságú referenciaponttá vált a mai társadalomban. Az évek során a Johann Peter Hebel felkeltette a kutatók, akadémikusok, szakemberek és amatőrök kíváncsiságát, hatalmas tudásanyagot és vitát generálva ezzel a témával kapcsolatban. Ebben a cikkben a Johann Peter Hebel számos aspektusát tárjuk fel, elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatását, és átfogó képet adunk annak fontosságáról és relevanciájáról.
Johann Peter Hebel | |
Philipp Jakob Becker portréja Johann Peter Hebelről (1795) | |
Élete | |
Született | 1760. május 11. Bázel |
Elhunyt | 1826. szeptember 22. (66 évesen) Schwetzingen |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Peter Hebel témájú médiaállományokat. |
Johann Peter Hebel (Bázel, 1760. május 11. – Schwetzingen, 1826. szeptember 22.) német költő, evangélikus teológus és író.
Felváltva tanítói, tanári és lelkészi pályán működött; halálakor protestáns prelátus és a konzisztórium tagja volt. Munkáit természetes humor és egészséges észjárás jellemzik, ez teszi megfoghatóvá, hogy szűkebb hazájában, az alemannok között (Svábországban, a Rajna kanyarulatánál), akiknek nyelvjárást is használta, oly nagy sikereket ért el. E sikert elsősorban Alemanische Gedichte című művének köszönheti (1803, azóta sok kiadást ért), melyet megkíséreltek az irodalmi nyelvre is lefordítani (legjobban Robert Reinick 1876, 6. kiad.), de emellett eredeti bájából sokat veszített. Tartalmukat e költemények a természetből, a póréletből merítik; az egyszerű jeleneteket Hebel valódi művészettel tudta költői színvonalra emelni. Két népies műve van ezenkivül Hebelnek, melyeknek egyes darabjai iskolai német olvasókönyveink révén nálunk is eléggé ismeretesek voltak, ezek: Der rheinländische Hausfreund (1808) és Das Schatzkästlein des rheinländischen Hausfreundes (1811). Hebel összes művei 1832-34-ben jelentek meg 8 kötetben; életrajzát Schultheiss írta meg (1831); majd Läugin (1874).