Manapság a Kövesházi Kalmár Elza téma mindenki ajkán. A társadalomra gyakorolt hatásától a gazdaságra gyakorolt hatásáig a Kövesházi Kalmár Elza a vita döntő pontjává vált különböző szférákban. A téma iránti növekvő érdeklődés miatt fontos, hogy elmélyedjünk a különböző aspektusaiban, és megértsük a mai jelentőségét. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kövesházi Kalmár Elza-et, és elemezzük szerepét különböző kontextusokban. Az eredetétől a lehetséges következményekig elmélyülünk a Kövesházi Kalmár Elza megértésének fontosságában a jelenlegi környezetben. Csatlakozzon hozzánk a Kövesházi Kalmár Elza túrán, és fedezze fel társadalmunkra gyakorolt hatását!
Kövesházi Kalmár Elza | |
Született | 1876. január 1. Bécs |
Elhunyt | 1956. szeptember 3. (80 évesen) Budapest |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kövesházi Kalmár Elza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kövesházi Kalmár Elza, névváltozatok: Kövesházy, Elsa; Kalmár Elza, született: Kalmár (Bécs-Hietzing, 1876. január 1. – Budapest, 1956. szeptember 3.) magyar szobrász.
Bécsben kezdte meg művészi tanulmányait, tanára Hugo Loeffler volt. Eleinte főleg rajzzal, festészettel foglalkozott. 1896-ban Münchenben életnagyságú aktokat rajzolt. Fennmaradt rajzai tájképek.
1898-ban kezdett plasztikát mintázni, rövid ideig Hermann Hahn foglalkozott vele. Iparművészeti alkotásokat és színes litográfiákat is készített. 1900-tól Magyarországon és külföldön egyaránt részt vett reprezentatív magyar tárlatokon. Hosszabb ideig élt Firenzében (1902-1903 és 1905-1909). 1906-ban Kalmár családi nevét Kövesházira változtatta. 1909 és 1912 között Bécsben, 1914-ig Párizsban tevékenykedett. Az első világháborúban több mint két évig Albániában és Montenegróban dolgozott ápolónőként. 1920-tól haláláig Budapesten élt.
Munkássága számos művészeti ágra terjedt ki, grafikákat, iparművészeti tárgyakat, fa-, bronz-, réz kisplasztikákat, síremlékeket, kút- és mauzóleumterveket, majolika- és kőszobrokat, festett viaszminiatűröket egyaránt alkotott. Kőszobrait maga faragta. Szobrászati pályázatokon (Kossuth-mauzóleum, 1902; Madách, 1938) is részt vett alkotásaival. Dolgozott Ligeti Miklós művészi kerámiaműhelye számára (Angyalföldi Kerámiaműhely) és terveit kivitelezte a Wiener Kunstkeramische Werkstatte, valamint a Herendi Porcelánmanufaktúra is. A 20-as évek második felében a Palasovszky Ödön-féle Lényegretörő Színház előadásaihoz díszleteket és jelmezeket tervezett.
Az 1930-as évek elején megélhetési gondokkal küzdött, ezért kitanulta az ortopéd cipészetet. Művei egy részét a szecesszió és art déco stílusában alkotta. Egyik fő ihletője a tánc, a mozgás volt.
1907-től a KÉVE, 1925-től a Spirituális Művészek Egyesülete, 1926-tól az Új Művészek Egyesülete tagja. 1928-ban a bécsi Künstlerbund Hagen külföldi levelező tagjává választották. Részt vett a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének elnöki tanácsa munkájában is.