Kamakura-kor
Jelenleg a Kamakura-kor a társadalom különböző területein nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó téma. Akár személyes, akár szakmai, tudományos vagy társadalmi szinten, a Kamakura-kor felkeltette a figyelmet és sok vitát váltott ki. Mivel a Kamakura-kor egyre fontosabb mindennapi életünkben, elengedhetetlen, hogy megértsük következményeit, kihívásait és lehetőségeit. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kamakura-kor-et, és elemezzük életünk különböző területeire gyakorolt hatását. A Kamakura-kor eredetétől napjaink fejlődéséig olyan témává vált, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, és fedezzen fel mindent, amit a Kamakura-kor-ről tudni érdemes.
A Kamakura-kor (鎌倉時代, Kamakura dzsidai) Japán történelmének egyik korszaka (1185–1333) a Heian-kort követően, amely nagyjából egybeesik a Kamakura-bakufu uralmával. A Taira–Minamoto-háborúban győztes Minamoto no Joritomo a kiotói császári udvar intrikáitól távol, a kelet-honsúi halászfaluban, Kamakurában építette ki hatalmi központját, 1192-ben megkapván Go-Toba császártól a szeii taisógun ('barbárokat legyőző nagy hadvezér') címet. Vazallusait három rendbe sorolta: a gokeninek voltak a legrangosabbak, őket követték a később devalválódott rangú szamurájok, majd pedig a gyalogosok (zusza). A busi (busidó) összefoglaló néven ismert harcosok kasztja az udvaroncokétól elkülönülő kultúrát teremtett, amelyben központi szerep jutott a harcművészeteknek, a hűségnek, a becsületnek, a spártai életmódnak. A Hódzsók régenssége alatt került sor a mongol betörésekre (1274, 1281), amiket a bakufu visszavert ugyan, de hűbéreseit kellően megjutalmazni nem tudván, 1333-ban Go-Daigo császár hatalmi ambícióin (s két fővezérének, Asikaga Takaudzsinak és Nitta Josiszadának árulásán) elbukott.
Ebben a korban született a vakaköltészetet megkoronázó Sinkokinsú antológia, ekkor működött a korai zuihicu (esszé) műfaj kiválósága, Kamo no Csómei, de ekkor szerezték a regösök (biva hósi) is a leghíresebb háborús krónikákat, továbbá virágzott a jamato-e festészet és a kakemono műfaja, akárcsak a tusfestés eredetileg kínai hagyománya.
Források
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon, Corvina, 1999, ISBN 9631347567
