Mai cikkünkben a Kapoli Antal (fafaragó, 1893–1971) lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ez a téma az olvasók széles spektrumát foglalkoztatja, hiszen a történelemtől a jelenlegi társadalmi vonatkozásokig terjedő szempontokat ölel fel. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a Kapoli Antal (fafaragó, 1893–1971) számos aspektusát, elemezve annak időbeli alakulását, a mai relevanciáját és a lehetséges jövőbeli előrejelzéseket. Kétségtelen, hogy a Kapoli Antal (fafaragó, 1893–1971) egy lenyűgöző téma, amely bárkiben felkelti a kíváncsiságot, korától és képzettségétől függetlenül. Készüljön fel tehát a felfedezés és a Kapoli Antal (fafaragó, 1893–1971) megismerésének útjára.
Kapoli Antal | |
Született | 1893. október 27. Kisgyalán |
Elhunyt | 1971. február 21. (77 évesen) Szigetvár |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Kapoli Antal |
Foglalkozása | juhász, népi iparművész |
Kitüntetései | Népművészet Mestere díj |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ifj. Kapoli Antal (Gyalán, 1893. október 27. – Szigetvár, 1971. február 21.) fafaragó pásztor, Népművészet Mestere díjas (1953).
Tekintélyes juhászcsaládba született, édesapja id. Kapoli Antal juhász, Kossuth-díjas népi iparművész, fafaragó. Még iskolába járt, de a nyári szünetben már „mustra birkát” őrzött. Tizenkét éves korában apja mellől, Mike-pusztára szegődött. Ettől kezdve sokszor változtatta helyét. 1912-ben Szövés-pusztán juhász, majd 6 évig Körmenden pásztorkodott. 1918-ban megint összekerült apjával. 1919-től tizenegy éven át Kopaszhegyen dolgozott. 1922-ben megnősült. Majd évenként váltotta helyeit, Somogysárd, Szenttamás-puszta, Ropó, Somogyhárságy, Ibafa követtk egymást. Itt három évet töltött, majd négy évet Kaposújlakon, ahonnan Kisszentlászlóra ment. 1946-ban felhagyott a pásztorkodással, Dióspusztára költözött. Itt élt haláláig, ahol állatai gondozásával és faragással foglalkozott. Hét gyermeke között csak egy fiú volt, de az már nem folytatta apja, nagyapja és ősei foglalkozását.