Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957)
A mai világban a Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957) nagyon fontos és sok ember számára érdekes téma lett. A Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957) megjelenése óta felkeltette a közvélemény figyelmét, és folyamatos vitákat váltott ki különböző területeken. Hatása megmutatkozott a társadalomban, a politikában, a gazdaságban és a kultúrában, és a globális napirend központi kérdésévé vált. Ahogy a Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957) folyamatosan fejlődik és új formákat ölt, befolyása globálisan bővül, végtelen nézőpontokat és véleményeket generálva. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957) különböző éleit, és elemezzük jelentőségét a jelenlegi környezetben.
| Kapoli Antal | |
| Született | 1867. november 4. Gyalán |
| Elhunyt | 1957. április 12. (89 évesen) Somogyhárságy |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Kapoli Antal |
| Foglalkozása | juhász, népi iparművész |
| Kitüntetései | Kossuth-díj, Népművészet Mestere |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kapoli Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Id. Kapoli Antal (Gyalán, 1867. november 4. – Somogyhárságy, 1957. április 12.) Kossuth-díjas fafaragó pásztor, a Népművészet Mestere (1954).
Élete
Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az ősi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetők. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész Somogyban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a fővárosi Néprajzi Múzeumban, a kaposvári múzeumban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a Népművészet Mestere címet kapta, 1955-ben pedig Kossuth-díjas népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában hunyt el.
Fia ifj. Kapoli Antal juhász, fafaragó szintén Népművészet Mestere díjas lett.
_eml%C3%A9km%C5%B1.jpg)
Források
- Domanovszky György: A két faragó Kapoli. Budapest, 1955
- Domanovszky György: A két Kapoli. Corvina Kiadó, Budapest, 1983
- Manga János: Magyar pásztorfaragások. Corvina Kiadó, 1972
További információk
- somogy.hu
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Kapoli Múzeum