Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Kardos György (építészettörténész)-et, egy témát/dátumot/személyt, amely az utóbbi időben sok ember figyelmét felkeltette. A Kardos György (építészettörténész) egy fogalom/egyén/időszak, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki a mai társadalomban, mivel számos területen jelentős jelentősége van. Ebben a cikkben a Kardos György (építészettörténész) körüli különböző szempontokat és perspektívákat elemezzük, hogy átfogó és teljes képet adjunk annak fontosságáról és mai hatásáról. Az eredetétől a jövőbeli vonatkozásaiig elmélyülünk a Kardos György (építészettörténész)-ben, hogy teljes mértékben megértsük jelentését és hatását a mai világra.
| Kardos György | |
| Született | 1902. december 31. Szombathely |
| Elhunyt | 1953. február 24. (50 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1925) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (21/1-1-93) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kardos György (Szombathely, 1902. december 31. – Budapest, 1953. február 24.) építész, művészettörténész, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952).
Kardos (Kohn) Samu (1861–1938) izraelita elemi iskolai igazgató-tanító és Schlesinger Jenny (Eugénia) fia. Középiskoláit szülővárosában végezte. 1925-ben a budapesti Műegyetemen szerzett építészi oklevelet. 1926-tól 1938-ig Wälder Gyula építészi irodájában dolgozott és munkatársa volt az egyetemen. 1932 szeptemberétől 1938-ig a Műegyetem ókori építéstörténeti tanszékének tanársegédje volt, de 1938-ban kinevezését nem újították meg. Önálló tervezési munkásságából több kisebb lakóház-építkezésen kívül a mára már elpusztult Erzsébet téri Fonciére Biztosító Intézet székháza a legjelentősebb. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1945 áprilisától 1945 szeptemberéig kisegítő tanársegéd volt a Műegyetem újkori tanszékén, majd kinevezték a tanszék adjunktusává. 1947 júniusában műszaki doktori oklevelet szerzett, és két évvel később intézeti tanárrá nevezték ki. Miközben a Műegyetemen működik, a Magyar Gyárépítő N. V.-nél tervező-szakértő munkát végzett: tervezte a Nemzeti Bank átépítését, a Ganz Vagongyár irodaépítését és a Ganz Villamossági Gyár raktárépületét. 1948 és 1951 között Károlyi Antal építésszel közösen készítette el a szófiai magyar követség háborúban megsérült épületének helyreállítási terveit. 1951 szeptemberében a Műegyetem III. Építéstörténeti tanszékének nyilvános rendes tanárává és az építészkar dékánjává nevezték ki. 1951-ben a Magyar Építőművész Szövetségének elnökévé választották. A következő év szeptemberében az Építőipari Műszaki Egyetem első rektorának nevezték ki. Vezető szerepe volt az építészoktatás programjának korszerűsítésében és az új szocialista építészeti stílustörekvésekben, melynek hagyományát a klasszicizmusban vélte megtalálni. Halálát szívkoszorúér rögösödés okozta. Tagja volt a Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének, az Országos Béketanácsnak és a Magyar-Szovjet Társaság központi vezetőségének.
A budapesti Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.