A Kemény János erdélyi fejedelem témája régóta érdeklődést és vitát váltott ki. Az évek során a téma szakértői és szerelmesei tanulmányozási, elemzési és elmélkedés tárgyává vált. A Kemény János erdélyi fejedelem számos vizsgálat tárgyát képezte, és relevanciája a mai társadalomban vitathatatlan. Ebben a cikkben a Kemény János erdélyi fejedelem-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, belemélyedve annak legrelevánsabb aspektusaiba, és teljes és frissített elképzelést kínálunk erről az izgalmas témáról.
Kemény János | |
Gyerőmonostori Kemény János | |
Kemény János | |
Erdélyi fejedelem | |
Uralkodási ideje | |
1661. január 1. – 1662. január 23. | |
Elődje | Barcsay Ákos |
Utódja | I. Apafi Mihály |
Életrajzi adatok | |
Született | 1607. december 14. Magyarbükkös |
Elhunyt | 1662. január 23. (54 évesen) Nagyszőlős |
Édesapja | Kemény Boldizsár (?–1630) |
Édesanyja | Tornyi Zsófia |
Házastársa | Kállay Zsuzsanna (1632), Lónyay Anna (1659) |
Gyermekei | Kemény Ferenc Kemény Simon (1633–1675) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Magyargyerőmonostori Kemény János (Magyarbükkös, 1607. december 14. – Nagyszőlős, 1662. január 23.) erdélyi fejedelem.
Kemény János öt fejedelmet szolgált, közülük a legfontosabbak:
A császáriak és az erdélyi rendek egy részének felkérésére visszatért a politikába, 1660. november 22-én kiáltványban tudatta, hogy felveszi a harcot a törökök pártolta Barcsayval. Barcsay Gáspár, a fejedelem egyik testvére ellen, 1660. november végén, Örményesnél – a későbbi Marosörményesnél – Kemény serege csatát nyert, Barcsay Gáspárt megölték. Kemény Jánost 1661. január 1-jén választották fejedelemmé. Kemény később elfogatta Barcsay Ákost, és emberei 1661. július elején Kozmatelkén meggyilkolták a volt fejedelmet.
A törökök azonban már korábban, Barcsay elfogása előtt, végleg elfordultak az általuk erélytelennek tartott Barcsaytól, ezt Kemény is tudta, ugyanis 1661 márciusában maga mondta azt, hogy „Barcsaynak töröknél igen be van téve a kapuja”. A volt fejedelem egyik testvérét, Barcsay Andrást 1661. május 16-án Kemény János felakasztatta, annak ellenére, hogy korábban Fogaras várát, Barcsay Ákos erre utasító levelének kézhezvételét követően, átadta Keménynek. Állítólag azért végeztette ki, mert Barcsay András – amikor az erdélyi sereget a tatárok 1657-ben fogságba ejtették – Kemény kezességvállalása ellenére a rabságból megszökött, és helyette Keménynek kellett fogságban maradnia.
Kemény szakított a Portával, és I. Lipót császár oltalmát kérte. A büntetésére szervezett török hadjárat elől Magyarország területére menekült.
Kemény helyére a Porta I. Apafi Mihályt nevezte ki. A Kemény segítségére érkező császári hadak, Montecuccoli vezényletével, azonban csata nélkül cserben hagyták, aki mégis megütközött Apafinak és az őt támogató törököknek Kucsuk (Kücsük) Mehmed jenői bég vezette seregével, és Segesvár mellett, Nagyszőlősnél, 1662. január 23-án elesett a csatában (lezuhant lováról, s valószínűleg a menekülő sereg taposta halálra). A fennmaradt hagyományok szerint a szásznádasi temetőben temették el.
Barcsay Ákos és András megölését a kortársak mélyen elítélték. Ezért, amikor Kemény János elesett, így írtak haláláról: „Barcsay uram bús haláláért áldozat kellett, Isten keze volt rajta”; és: „Visszaadá Isten igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsay Ákos ártatlan halálát.”
1657–59 között, tatár fogsága idején írta meg önéletírását, amely a korszak fontos történeti forrása, és irodalmi szempontból is értékes mű.
Előző uralkodó: Barcsay Ákos |
|
Következő uralkodó: I. Apafi Mihály |