A mai világban a Koreai kert egy olyan téma, amely az egyének és csoportok széles körét nagyon fontos és érdekli. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a tudományos területre gyakorolt hatása miatt, a Koreai kert olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Az évek során ez a téma végtelen vitát és vitát generált, valamint számos kutatás és publikáció járult hozzá a vele kapcsolatos ismeretek gyarapításához. Ebben a cikkben feltárjuk a Koreai kert különböző aspektusait, és elemezzük jelentőségét különböző összefüggésekben, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsunk erről a hatásos és érdekfeszítő témáról.
A koreai kert Koreában kifejlődött régi kerttípus. Feltételezhető, hogy a kertépítés Koreában kínai hatásra indult meg már az időszámítás utáni első évszázadok során. A koreai kertépítő mesterekre vonatkozó első utalásokat akkor kapjuk, amikor az ő a japán kertépítésre ható tevékenységükről tudósítanak.
A koreai kertekre jellemző, hogy építésükkor a természetközeliséget próbálták megőrizni, tükröződik bennük a természet iránti tisztelet és a harmóniára törekvés. A kerttervezők nem szándékoztak megváltoztatni a helyszín természetes topográfiáját, például a patakok mesterséges duzzasztásával vagy a dombok szintbe hozásával. A kert természetes szépségét igyekeztek megőrizni, így nem vitték túlzásba például a fák, bokrok metszését vagy formára nyírását. Mivel a ház építési helyének kiválasztásakor figyelembe vették a phungszu ( ) előírásait, így a területen mindenképp lennie kellett magaslatnak vagy dombnak, és egy pataknak, amihez képest úgy építették a házat, hogy az délre nézzen, a hátsó kert a dombos területet használta ki, az előkert pedig a patakot. A házat úgy tervezték, hogy jól illeszkedjen a környezetébe és pompás kilátással bírjon a kert természetes szépségére.
Bár a kelet-ázsiai kertépítészet hasonló jellemzőkkel bír, mégis van különbség a kínai, japán és koreai kertépítészet között. A kínai kertek miniatűrben másolják a természetet, újraalkotják azt. A japán kertekre szigorú szabályok vonatkoznak, aminek következtében mesterségesen alkotják meg a természetes látszatot. A koreai kertek ezzel szemben a helyszín eredeti megőrzésére törekednek, azt használják fel, ami a helyszínen megtalálható.
Phenjan északkeleti részén is találtak a három királyság korából származó kertet.
Az egyik legismertebb ősi koreai kert a Silla-korból származik. A kertet Kjongdzsu ( ) városánál tárták fel. Ez a város a három királyság idejében főváros volt, majd később, az Egyesített Silla idején is főváros maradt. Az 1970-es években itt végzett ásatások a palotaegyüttesek mellett feltárták a Voldzsi ( ) tavat (korábbi nevén Anapcsi ( )) is. A paloták mindegyike a tó felé volt tájolva. A mesterséges Voldzsi ( ) tóban két szigetet alakítottak ki. Ezeken a szigeteken és a félhold alakú tó partvonalán is nagyméretű sziklákat helyeztek el. A tavat egy 15. századi koreai krónika szerint 661 és 680 között építették Munmu király rendeletére, és csak a királyi család használta. A krónika beszámol a kertben lévő egzotikus állatokról és madarakról is. A palotakomplexum tó felé tájolt épületeit Óceánra néző pavilonoknak hívták. I Szong ( ) koreai kutató tanulmányában a Voldzsi ( ) tó kertjét a japán Toin kerttel vetette össze, és kiemelte a koreai kerteknek a 7-8. századi japán kertekkel való nagy hasonlóságát.