Ma a Líra (műnem) a mai társadalomban nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó téma. Több szempontból is ez a téma vitát váltott ki, és felkeltette a szakértők és a következményeinek megértésében érdekelt emberek figyelmét. A történelem során a Líra (műnem) tanulmányozás és elemzés tárgya volt, és alapvető szerepet játszott a személyes, szakmai és társadalmi szintű döntéshozatalban. Ebben a cikkben a Líra (műnem)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, azzal a céllal, hogy teljes és naprakész képet nyújtsunk annak fontosságáról és relevanciájáról a jelenlegi panorámában.
A líra az irodalom, pontosabban a költészet három nagy műnemének egyike az epika és a dráma mellett (a görög 'líra' egy húros hangszer neve volt).
A lírai művekben egy ember (lírai én) szólal meg közvetlen formában, általában egyes szám első személyben. Ilyenkor nem a szerző szólal meg, mivel a "lírai én" egy fikció, így nem egyeztethető a szerzővel, akármennyi életrajzi vonás található a műben.
Tárgya saját belső világa, azaz érzelmeit, hangulatait, élményeit, gondolatait, tapasztalatait tárja fel. Az ábrázolás középpontjában tehát a lírikus énje, önmaga, személyisége áll (a „költői én”).
Ezért a lírai művekben az alkotó megnyilatkozása közvetlenebb, személyesebb (szubjektívebb), mint a sokszereplős, cselekményes epikai vagy drámai művekben (az epikus szerző és a drámaíró többnyire hallgat arról, milyen személyes indulatokat, egyéni véleményeket táplál az általa ábrázolt világ dolgaival kapcsolatban).
A lírai művek (alapvetően, de nem kizárólagosan) verses formában íródnak.
A hagyományos műfaji kereteken – dal, óda és válfajai, epigramma, elégia – kívül sokféle szempontból csoportosíthatjuk a lírai alkotásokat.
A tartalmi elemek mellett a lírai művekben különösen fontosak a szerkezeti megoldások, a kifejezőeszközök, a stíluselemek, a költői képek, alakzatok, a zeneiség eszközei.
Az érzelmek tartalma, erőssége (intenzitása) különbözteti meg:
Egy példa: Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez
Ars Poetica Latin eredetű szó, jelentése: költői mesterség, költészettan. Vallomásszerű művek, melyek a költő költészetéről való nézeteit, hitvallását tartalmazzák. Pl.: Petőfi Sándor: A XIX. század költői
Capriccio Olasz eredetű szó, jelentése: szeszélyes, furcsa ötlet. Játékos, változó hangulatú (tréfás, komoly), szatirikus, ironikus, lírai költemény. Pl.: Tóth Árpád: Áprilisi capriccio
Ecloga A görög eredetű eklegin szóból származik, mely jelentése választani, később szemelvény. A pásztori/bukolikus környezetben élő emberek világát mutatja be; monológban vagy dialógban, hexameteres versformában. Pl.: Vergilius: Eclogue; Radnóti Miklós eklogái
Ditirambus (dithürambosz) Dionüszosz melléknevéből származik. Dionüszosz= bor, mámor, szőlőművelés és a termékenység istene. Származása: kardal: 50 fiúból álló kórus énekel Dionüszosz életéről. Mai értelmezésben: emelkedett hangulatú, szenvedélyes, szabálytalan ritmusú lírai alkotás. Pl.: Csokonai Vitéz Mihály: Bakhushoz; Petőfi Sándor: Szeretlek kedvesem
Himnusz Görög eredetű „hümnosz” szóból származik, jelentése: ének. Vallásos jellegű istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő ima, énekszerű. Pl.: Assisi Szt. Ferenc: Nap himnusz; Ómagyar Mária-siralom
időmértékes Hosszú és rövid szótagok váltakozása. pl.: spondeus, dactilus stb.
ütemhangsúlyos Hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozása. pl.: felező tizenkettes