Leonyid Boriszovics Kraszin

A mai világban a Leonyid Boriszovics Kraszin releváns probléma, amely sok embert érint életük különböző területein. Akár egyéni, akár társadalmi, akár globális szinten, a Leonyid Boriszovics Kraszin jelentős jelentőségre tett szert, és sokféle véleményt és vitát váltott ki. Ebben a cikkben elmélyülünk a Leonyid Boriszovics Kraszin világában, hogy elemezzük eredetét, fejlődését és következményeit. Felfedezzük, hogy a Leonyid Boriszovics Kraszin hogyan jelölt meg előtte és utána a mai társadalomban, és megvizsgáljuk a lehetséges megoldásokat és alternatívákat a probléma hatékony kezelésére. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, hogy jobban megértse a Leonyid Boriszovics Kraszin jelentőségét mai világunkban.

Leonyid Boriszovics Kraszin
Született1870. július 15.
Kurgan
Elhunyt1926. november 24. (56 évesen)
London
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz
SzüleiBoris Krasin
Foglalkozásamérnök, diplomata
Tisztségenagykövet
IskoláiKharkiv Practical Technological Institute (–1900)
Halál okaszív- és érrendszeri betegség
SírhelyeTemető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonyid Boriszovics Kraszin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Leonyid Boriszovics Kraszin (Kurgan, 1870. július 15.London, 1926. november 24.) orosz mérnök, bolsevik politikus és diplomata.

A gimnáziumot szülőhelyén, az egyetemet Szentpéterváron végezte. A Műszaki Főiskolára járt 1887-től. 1891-ben forradalmi tevékenységéért kizárták és kitoloncolták Moszkvából. A szociáldemokrata mozgalomhoz is ekkoriban csatlakozott. 1895-ben 3 évi szibériai száműzetésre ítélték, melyet Irkutszkban töltött le. Ezután a Harkovi Műszaki Főiskolán szerzett mérnöki diplomát. Bakuban telepedett le, és titkos nyomdákat alapított. Részt vett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik frakciójának III., IV. és az V. kongresszusán, az előbbi kettőn a Központi Bizottságnak tagjaként is. Valószínűleg ő ölte meg Szavva Morozov gyárost, aki minden pénzét a bolsevikokra hagyta. 1908-ban elhagyta Oroszországot, és visszavonult a politikától. Az 1917-es októberi orosz forradalom után újból a párt tagja lett: előbb diplomáciai állományban (részt vett a breszt-litovszki békét aláíró delegációban). 1918-ban a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács elnökségi tagja, 1919-ben közlekedésügyi népbiztos lett. 1922-ben külkereskedelmi népbiztos lett, 1924-ben a Szovjetunió párizsi, 1925-ben londoni ügyvivője. A XIII. és a XIV. kongresszuson ismét a Központi Bizottság (KB) tagja lett. Szívbénulásban halt meg, Londonban. Moszkvában, a Kremlben temették el.

Források