Li Peng

Ebben a cikkben elmélyülünk a Li Peng lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát, és belemélyedve a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásaiba. A Li Peng emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon, vitát és elmélkedést váltva ki relevanciájáról és hatásáról. Ennek mentén elemezzük időbeli alakulását, valamint a különböző területekre gyakorolt ​​hatását, a kultúrától a technológiáig. Hasonlóképpen azokra a kihívásokra és lehetőségekre fogunk összpontosítani, amelyeket a Li Peng jelenleg jelent, és foglalkozunk a globalizált és folyamatosan változó kontextusban való fontosságával.

 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Li Peng
Született1928. október 20.
Sanghaj
Elhunyt2019. július 22. (90 évesen)
Peking
Becenevepekingi hentes
Állampolgársága
  • kínai (1928. október 20. – 1949)
  • kínai (1949 – 2019. július 22.)
HázastársaCsu Lin (1958. július 10. – 2019. július 22.)
Gyermekei
  • Li Hsziao-peng
  • Li Hsziao-lin
  • Li Hsziao-jung
SzüleiCsao Csün-tao
Li Suo-hszün
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • National People's Congress deputy
  • Minister of Education of the People's Republic of China
  • Vice Premier of the State Council of the People's Republic of China (1983. június 6. – 1987. november 24.)
  • A Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja (1985. október 24. – 2002. november 15.)
  • member of the Politburo Standing Committee of the Chinese Communist Party (1987. november 1. – 2002. november 15.)
  • Premier of the People's Republic of China (1988. április 12. – 1998. március 17.)
  • Chairman of the Standing Committee of the National People's Congress (1998. március 16. – 2003. március 15.)
IskoláiMoszkvai Energetikai Egyetem (–1954)
Kitüntetései
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎
  • Nishan-e-Pakistan
  • Order of the Yugoslavian Great Star
  • Puskin-érem (2007)
Halál okabetegség
SírhelyePapaosan Forradalmárok Temetője
A Wikimédia Commons tartalmaz Li Peng témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Li Peng (egyszerűsített kínai: 李鹏, hagyományos kínai: 李鵬 pinjin átírással: Lǐ Péng) (Sanghaj, 1928. október 20. – Peking, 2019. július 22.) kínai mérnök, politikus, két terminuson át a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke (1987–1998 között). A Kínai Kommunista Párt (KKP) keményvonalas irányzatának vezéralakja volt, a nyugati sajtó a pekingi hentes (butcher of Beijing) gúnynévvel illette a Tienanmen téri vérengzésben játszott szerepe miatt.

Élete

Sanghaj francia negyedében született 1928-ban, forradalmár apját 1931-ben végezték ki kínai nacionalisták. Tízéves korában a kommunista Csou En-laj - későbbi miniszterelnök - vette pártfogásába, és nevelte tovább fogadott fiaként. 1945-ben, 17 évesen lépett be a KKP-ba, 1948-ban Moszkvába küldték tanulni, ahol a Moszkvai Műszaki Egyetem erőmű karán (ma: Moszkvai Energiaintézet) diplomázott 1954-ben, mint vízerőművi mérnök. Ebben az időben a Moszkvában tanuló kínai diákok vezetője is volt. 1955-ben tért haza Kínába, ahol főmérnökként, majd igazgatóként dolgozott erőműveknél. A kulturális forradalom éveiben Tiencsin és Peking erőművállalatának igazgatója, majd 1979 és 1983 között a vízgazdálkodási tárca miniszterhelyettese volt. 1981 őszén a Sárga-folyó áradása miatt a Lungjanghszia víztározó még épülő gátja átszakadással fenyegetett. Ez négy tartomány több millió lakosát, vasútvonalakat és ipari területeket fenyegetett, a közelgő katasztrófáról a világsajtó is beszámolt. Egy hét alatt négy méterrel emelték meg a gátat, így kerülve el a mindent elsöprő áradást. E munkálatok irányítója Li Peng volt, akit ha miniszterhelyettesként nem is feltétlenül ismertek, a gát megmentése révén országos hírűvé vált. Még abban az évben a vízgazdálkodási tárca vezetőjévé nevezték ki, majd miután a vízgazdálkodás és energiaügy egy minisztériumhoz került, ő lett az első miniszterhelyettes. Ő jelentette be miniszterhelyettesként, hogy Kína húszéves atomerőműépítési programba kezdett, melynek során megtízszereznék a nukleáris erőművek akkori kapacitását.

Három gyermeke van, felesége nyelvi főiskolát végzett. Ő maga oroszul és angolul beszélt.

Pályafutása állam és pártvezetőként

1982-ben bekerült a KKP központi bizottságába, 1985-ben a Politikai Bizottság tagja lett. Ugyanebben az évben egyébként Magyarországra is ellátogatott, nemzetközi politikai, gazdasági és pénzügyi kérdésekről tárgyalt és ellátogatott több hazai iparvállalathoz is. 1987-ben beválasztották a KKP Politikai Bizottságának (PB) állandó bizottságába. Ez a szervezet a 14-24 tagú legszűkebb pártvezetőket összefogó PB legfontosabb döntéshozó szerve, tagjainak száma általában 4-9 fő (1987-ben öt tagja volt). 1987. november 24-én Csao Ce-jang addigi miniszterelnök lemondott, és Li Penget választották meg ügyvezető kormányfőnek (a kínai államszervezetben használatos hivatalos elnevezése: a Kínai Népköztársaság Államtanácsának miniszterelnöke). Ez az átmenetinek tűnő megoldás addig tartott, amíg az Országos Népi Gyűlés - a kínai parlament - 1988. április 9-én meg nem erősítette hivatalában, így ő lett a népköztársaság negyedik kormányfője. Kínában ekkor már folyt a gazdaság átalakítása, egy liberálisabb gazdaságpolitika bevezetése. A politikusként fiatal Litől - 59 éves volt ekkor - azt várták, hogy kormányfőként folytatja ezt a politikát. Li azonban a politikai reformok ellenzőjeként lett ismert, és megpróbált gátat vetni a gazdaságmegújító törekvéseknek is.

Tüntetők a Tienanmen téren 1989-ben

1989 május 5-én Kínába látogatott Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára. A szovjetunióban 1986-ban meghirdetett glasznoszty ("nyíltság"), a peresztrojka ("átalakítás"), és az uszkorenyije (a gazdasági fejlődés "gyorsítása") jegyében politizáló pártvezető érkezésének a hírére békés tüntetés kezdődött a pekingi Mennyei béke terén. Az elsősorban diákok részvételével zajló demonstráció miatt a megtervezett programot is módosítani kellett, Li Peng nem kívánta megmutatni szovjet tárgyalópartnerének a teret, ami pedig a protokoll szerint hagyományos program volt a baráti látogatások során. A tiltakozások Gorbacsov távozását követően sem szűntek meg, sőt, erősödtek a rendszer megváltoztatását sürgető jelszavak kíséretében. Gorbacsov látogatását követően, május 18-án a kínai parlamentben Li Peng és más kínai vezetők fogadták a diákok képviselőit. A rendkívül kemény, drámai hangvételű párbeszédet - Kínában szokatlan módon - élőben közvetítette a pekingi televízió. A párbeszéd eredménytelen volt: Li Peng az éhségsztrájk és a tüntetések leállítását kérte, míg a diákok szabadságot és demokráciát követeltek, lényegében semmilyen területen nem tudtak megegyezni a diákok és a pártállam képviselői. A következő napon Li Peng rendkívüli állapotot hirdetett. Ezt követően a tüntetők Li Peng lemondását követelték, míg a miniszterelnök kilátásba helyezte a tüntetés erőszakos feloszlatását. A június 2-áról 3-ra forduló éjjelen történtek világszerte a Tienanmen téri vérengzésként ismertek. A katonaság gépesített egységei behatoltak Pekingbe, és a téren fegyverhasználat mellett számolták fel a tüntetést. Ezzel szereztek érvényt Li Peng és Yáng Shàngkūn államelnök által bevezetett rendkívüli állapotnak.

Találkozó Putyinnal Moszkvában 2000-ben

A nyugati média a történtek egyszemélyi felelősének Li Penget tartotta - nem minden alap nélkül. A miniszterelnök még évekig maradt pozíciójában, James Miles Kína-elemző szerint a pártvezetés ezzel akarta demonstrálni, hogy sem Li Peng, sem a párt nem követett el hibát azzal, hogy vérfürdővé változtatta a tüntetést. Ha a történtek után elmozdították volna pozíciójából a kormányfőt, azzal azt érzékeltették volna, hogy mégis hibásnak tartják a politikus döntését. Így Lit tulajdonképpen a véres beavatkozás erősítette meg pozíciójában, és maradhatott hatalmon 1998-ig. Ugyanakkor bizony változások mégis történtek: Li hirtelen lelkes támogatójává vált a gazdasági reformoknak - legalábbis szóban. Felismerte ugyanis, hogy Tienanmen után tovább folytatni a gazdasági nyitást gátló politikát, öngyilkosság lenne. 1993-ban járt le a mandátuma a kormánynak, az Országos Népi Gyűlés Li Penget meghagyta kormányfői pozíciójában annak ellenére, hogy korábban számos bírálat érte a gazdasági reformok akadályozása miatt. Ugyanakkor miniszterelnök-helyettesi pozíciójában megerősítették a kínai Gorbacsovként is emlegetett elszántan gazdasági reformista Csu Zsung-csit, és ugyanezen a parlamenti ülésen döntöttek arról is, hogy módosítják a kínai alkotmányt, belefoglalva azt, hogy Kína a "szocialista piacgazdaság" kiépítésén dolgozik - ezzel elzárva a reformok végrehajtása elodázásának lehetőségét Li Peng elől.

Li Peng 1998-ig maradt posztján, akkor addigi helyettese, Csu Zsung-csi váltotta a kormány élén. Ekkor kinevezték a Politikai Bizottság elnökévé, de megtartotta a szűkkörű grémium, az állandó bizottságban viselt tagságát is, így továbbra is fontos személyisége maradt Kína politikai életének. 2002-3-ban lemondott ezekről a posztjairól, és visszavonult.

2010-ben nyilvánosságra kerültek Li Peng állítólagos naplójának egyes részletei. Soha nem nyert bizonyítást, hogy a naplót valóban Li Peng írta, és a napvilágot látott részletek is hamar eltűntek a világhálóról. Ebben az állt, hogy Li Peng valójában egy, a pártvezetéssel, és azon belül személyesen Teng Hsziao-pinggel - aki a legbefolyásosabb, reformerként számontartott vezető volt abban az időben - is egyeztetett forgatókönyvet hajtott végre. Ha ez igaz, akkor a világ közvéleménye által a vérengzés legfőbb felelősének képe jelentősen árnyalódik - bár nyilván nem menti fel. 2003 és 2014 között több részletben könyv formátumban - hivatalosan - is megjelent az állami vezető visszaemlékezése, mely az 1981 és 2003 közötti időszakról szól úgy, hogy egy szót sem ejt az 1989-ben a Tienanmen téren történt eseményekről.

91. évében, Pekingben hunyt el.

Jegyzetek

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ a b http://www.xinhuanet.com/politics/2019-07/23/c_1124789462.htm
  8. ↑ 李鹏新书回忆爱情与婚姻：与朱琳互称“大琳”“大鹏” (egyszerűsített kínai nyelven). Shanghai United Media Group, 2014. június 29. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
  9. ↑ Erik Eckholm – Chris Buckley: Li Peng, Chinese Leader Derided for Role in Tiananmen Crackdown, Dies at 90. The New York Times (angolul) (2019. július 23.) (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  10. ↑ Pataky István: A Tienanmen téri vérengzés titkai. Magyar Nemzet, LXIV. évf. 10. sz. (2001. január 12.) 8. o.
  11. ↑ a b Lucy Hornby – Tony Walker: Li Peng, former Chinese premier, 1928-2019. Financial Times (angolul) (2019. július 23.) (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  12. ↑ Li Peng. Népszabadság, XLV. évf. 278. sz. (1987. november 25.) 2. o. (fizetős hozzáférés)
  13. ↑ Várnai Ferenc: Arckép: Kína új kormányfője: Peng, a megfontolt. Magyarország, XXIV. évf. 48. sz. (1987. november 29.) 7. o.
  14. ↑ Kínai erőművek. Magyar Hírlap, XVI. évf. 145. sz. (1983. június 21.) 7. o.
  15. ↑ a b Li Pinget választották meg Kína miniszterelnökének. Magyar Nemzet, LI. évf. 85. sz. (1988. április 11.) 2. o.
  16. ↑ Li Peng lett a kínai megbízott miniszterelnök. Népszabadság, XLV. évf. 278. sz. (1987. november 25.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  17. ↑ Petra Zwickert (szerk.): Officina világévkönyv: '94/95. Budapest: Officona Nova. 1994. 254. o.  
  18. ↑ Bokor Pál: Peking és Moszkva lezárja a múltat: Gorbacsov Kínába érkezett. Magyar Hírlap, XXII. évf. 112. sz. (1989. május 16.) 1. o.
  19. ↑ Véget ért Gorbacsov látogatása. Magyar Hírlap, XXII. évf. 115. sz. (1989. május 19.) 3. o.
  20. ↑ P. Szabó József: A csend világa: Pekingi fordulatok nyomában. Magyarország, XXVI. évf. 22. sz. (1989. június 2.) 9. o.
  21. ↑ The man who took on the dissidents. CNN (1999) (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  22. ↑ Módosították a kínai alkotmányt: Továbbra is a marxizmus—leninizmus az irányadó. Magyar Hírlap, XXVI. évf. 74. sz. (1993. március 30.) 2. o.
  23. ↑ Li Peng - prime minister of China. Encyclopædia Britannica (2019. október 16.) (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  24. ↑ Krajczár Gyula: Megjelenik Li Peng naplója. Népszabadság, LXVIII. évf. 132. sz. (2010. június 9.) 6. o. (fizetős hozzáférés)
  25. ↑ Li Peng szelektív memóriája. Népszava (2017. július 7.) (Hozzáférés: 2019. december 3.)
Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot