Napjainkra a Lukácsy Sándor (irodalomtörténész) a társadalom széles köre számára rendkívül fontos és érdeklődésre számot tartó témává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Lukácsy Sándor (irodalomtörténész) vezető szerepet vállalt a helyi és nemzetközi beszélgetésekben. Legyen szó vitatott témáról, releváns közéleti személyiségről, történelmi eseményről vagy társadalmi jelenségről, a Lukácsy Sándor (irodalomtörténész) emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk, hogy a Lukácsy Sándor (irodalomtörténész) milyen hatást gyakorolt a modern élet különböző aspektusaira, valamint milyen következményekkel jár a mai relevanciájából.
Lukácsy Sándor | |
Élete | |
Született | 1923. április 10. Csorna |
Elhunyt | 2001. november 10. (78 évesen) Budapest |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Lukácsy Kálmán Welzenbach Rozália |
Házastársa | Lányi Kamilla közgazda |
Gyermekei | László (1947) Éva (1949) András (1952) Gábor (1954) |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | szöveggyűjtemény, tanulmány |
Első műve | Hét évszázad magyar versei (társszerkesztő, 1951, 1954) |
Irodalmi díjai | József Attila-díj (1993) |
Lukácsy Sándor (Csorna, 1923. április 10. – Budapest, 2001. november 10.) irodalomtörténész, író, az irodalomtudományok kandidátusa (1968).
Szülei: Lukácsy Kálmán és Welzenbach Rozália. 1944–45-ben a fegyveres ellenállási mozgalom tagja. 1945-ben a Budapesti Egyetemen magyar–francia szakos oklevelet szerzett; Eötvös-kollégista volt. 1945-ben közreműködött a Valóság c. folyóirat megalapításában, melynek 1947–49 között felelős szerkesztője. 1946–47-ben a Szikra Könyvkiadó lektora. 1948-ban az Országos Könyvhivatalban, 1949–51 között a Népművelési Minisztériumban dolgozott. 1951–56 között szabadúszó író. 1956-ban az Életképek című – meg nem jelent – folyóirat szerkesztője. Az ötvenhatos forradalomban való részvétele miatt 1960-ig nem publikálhatott. 1962–88 között az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa, majd osztályvezetője volt. 1989-ben nyugdíjba vonult.
Fő érdeklődési területe a 18–19. század fordulójának és a reformkornak az irodalma. Számos antológiát szerkesztett. Filmkritikákat is írt, s állandó vendége volt a televízió Lyukasóra c. irodalmi műsorának.
Lukácsy Sándort a Nógrád megyei Kutasó temetőjében helyezték örök nyugalomra.