Ma a Magdalena Abakanowicz-ről szeretnénk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben érdeklődést és vitát váltott ki. A Magdalena Abakanowicz olyan probléma, amely bármilyen korú és hátterű embert érint, és jelentősége az elmúlt években nőtt. Ebben a cikkben a Magdalena Abakanowicz különböző aspektusait vizsgáljuk meg, az okaitól és következményeitől a lehetséges megoldásokig és megközelítésekig. A Magdalena Abakanowicz olyan kérdés, amely mindannyiunkat foglalkoztat, és fontos megérteni, és mérlegelni a jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatásait. Csatlakozzon hozzánk a Magdalena Abakanowicz ezen a körútján, és fedezzen fel többet erről az izgalmas témáról.
Magdalena Abakanowicz | |
a műtermében (2010) | |
Született | 1930. június 20. Falenty |
Elhunyt | 2017. április 20. (86 évesen) Varsó |
Álneve | Abakanovitchi, Magudarēna |
Állampolgársága | lengyel |
Foglalkozása | |
Iskolái | Varsói Képzőművészeti Akadémia |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Powązki katonai temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Magdalena Abakanowicz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Marta Magdalena Abakanowicz-Kosmowska (Falenty, 1930. június 20. – Varsó, 2017. április 20.) lengyel szobrász és textilművész.
Varsó egyik külvárosában született. Gyermekkorát a család birtokán töltötte. Az Abakanowiczok Abaka kán leszármazottai, aki Dzsingisz mongol nagykán dédunokája volt. Utódai valamikor a lengyel királyok szolgálatába álltak, letelepedtek, lengyelesítették nevüket, és nemesi rangot kaptak katonai szolgálatukért. Később, amikor a Kelet-Lengyelországban elhelyezkedő birtokuk az Orosz Birodalom része lett, a cárt szolgálták.
A Varsói Szépművészeti Akadémián tanult 1950–54 között. Első munkái hatalmas méretű gouache-ok voltak. Fantázia virágokat, halakat, növényeket festett kartonra és összevarrt jutavászonra, melyek szabadon lógtak a falon.
A hatvanas évek elején saját tervezésű szövőszékein különleges technikával kezdett dolgozni. Zsinórból, szizálból, jutából háromdimenziós strukturált anyagokat készített, melyeket meglepő, gyakran kör alakú textil kompozíciókká varrt össze. A hagyományos falra függesztés helyett a plafonról lógtak alá. Nevet kellett adni ezeknek a teljesen újszerű alkotásoknak. A lengyel sajtóban meghirdetett névadási versenyben az abakan név győzött. Ezek az abakanok voltak az 1962-es lausanne-i textilbiennále, 1965-ben pedig a São Paolóban rendezett biennálé szenzációi. 1965-ben a poznańi művészeti iskolába hívták tanítani, ahol 1990-ig maradt.
1980-ban a velencei biennálén ő alakította ki a lengyel pavilont, 1984-ben a University of California vendégprofesszora volt Los Angelesben.
Egyik legnagyobb textil alkotása, a 200 m²-es Bois le Duc a hollandiai ’s-Hertogenboschban, Észak-Brabant közigazgatási épületében látható.
Később hatalmas, fej nélküli biomorfikus szobrokat készített, amelyek gyakran emberi testre, testrészekre vagy állatokra emlékeztetnek. A szoborcsoportok figurái nem azonosak egymással, mert mindegyik tartalmaz valamilyen megkülönböztető részletet.
Alkotásai megtalálhatók többek között Párizsban, Madridban, Kölnben, Chicagóban, a Modern Művészeti Múzeumban New Yorkban, az Izrael Múzeumban, Szöulban az Olimpiai Múzeumban, Hirosimában.