Marcello Malpighi
Ma a Marcello Malpighi lenyűgöző világába fogunk beleásni. A Marcello Malpighi időtlen idők óta emberek millióinak figyelmét és érdeklődését ragadta meg világszerte. Akár a társadalomra, akár a populáris kultúrára gyakorolt befolyása, akár a történelemben betöltött szerepe miatt, a Marcello Malpighi kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiségben. Ebben a cikkben elmélyülünk a Marcello Malpighi számos aspektusában, feltárva jelentését, időbeli alakulását és fontosságát a jelenlegi környezetben. Csatlakozzon hozzánk ezen az utazáson, hogy felfedezze mindazt, amit a Marcello Malpighi kínál, és azt, hogy miként alakította világunkat oly módon, ahogyan azt korábban elképzelni sem mertük.
| Marcello Malpighi | |
 | |
| Született | 1628. március 10. Crevalcore |
| Elhunyt | 1694. november 29. (66 évesen) Róma |
| Álneve | Therone Philacio |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | professzor |
| Iskolái | Bolognai Egyetem |
| Kitüntetései | a holland parlament második kamarájának tagja |
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marcello Malpighi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marcello Malpighi (Crevalcore, 1628. március 10. – Róma, 1694. november 29.) itáliai orvos, anatómus, hisztológus, a mikroszkopikus anatómia vagy hisztológia „atyja”. Róla nevezték el többek között a Malpighi-testet és a Malpighi-edényt. Széles körű ismeretekkel rendelkezett mind a növényekről, mind az állatokról, hozzájárult mindkettő tudományos tanulmányozásához. A Londoni Királyi Társaság két kötetet adott ki botanikai és állattani munkáiból 1675-ben és 1679-ben.
Élete és munkássága
Orvosi és filozófiai tanulmányait a Bolognai Egyetemen végezte, ahol 1653-ban nyert oklevelet. Kezdetben az egyetemen logikát tanított, de már 1656-tól a pisai egyetemen, majd 1659-től ismét Bolognában mint az orvostudomány professzora működött. 1691-ben Rómába költözött, ahol haláláig XII. Ince pápa háziorvosa volt.
Mint a mikroszkopikus boncolástan megalapítója, ő használt legelőször finomabb szövettani vizsgálatokhoz erős konvex lencséket 180-szoros nagyítással. Békák tüdejének mikroszkópos vizsgálata során felfedezte a kapilláris vérkeringést (1661). „Megtalálta tehát a vér körforgásának Harveytől származó leírásából hiányzó láncszemet, azt a kapcsolatot, amelynek létezését Harvey ugyan sejtette, de a rendelkezésére álló eszközök segítségével nem tudta kimutatni.”
Úttörő vizsgálatai a mirigyek, tüdők, lép, idegek, agy, retina, tapintótestecskék szerkezetéről maradandó értékűek. Már 1662-ben ismerte a tracheákat, elsőként írta le a vörös vértesteket (1665). 1671-ben közzétett és 1672-ben a londoni Royal Society költségén kinyomtatott művével: Anatomia plantarum megalapítója lett a növényi szövettannak és a boncolástannak is.
Leghíresebb munkái
- De pulmonibus epistolae II. ad Borellium (Giovanni Alfonso Borelli barátjának írva, Bologna 1661, Koppenhága 1663, Leiden 1672, Frankfurt 1678)
- De Viscerum structura exercitatio anatomica (London 1659, Amsterdam 1669, Jéna 1677, 1683, Frankfurt 1678, Toulouse 1682, Montpellier 1683, Párizs 1686)
- Epistola anatomica de cerebro (Bologna 1665)
- Epistola de lingua (Bologna 1665)
- De structura glandularum conglobatarum epistola (London 1689, Leiden 1690)
- Anatomia Plantarum
- De formatione pulli in ovo diss, epistola (London 1673, Párizs 1686)
Művei összkiadásban jelentek meg Londonban 1686—87-ben, Opera Omnia (két kötet).
Jegyzetek
- ↑ a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ John Gribbin, 144. o.
Források
- Bokor József (szerk.). Malpighi Marcell, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. június 27.
- John Gribbin: A tudomány története 1543-tól napjainkig (ford.: Dr. Both Előd). Akkord Kiadó, Budapest, 2004; 144. o. ISBN 963 9429 56 2
