Ebben a cikkben a Max von Sydow lenyűgöző világát fedezzük fel. A Max von Sydow eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig érdeklődés és vita forrása volt. A történelem során a Max von Sydow döntő szerepet játszott különböző területeken, és a kultúrától a gazdaságig mindenre hatással volt. Mélyreható elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Max von Sydow számos oldalát és relevanciáját a mai világban. Különböző dimenzióinak feltárásával igyekszünk jobban megérteni jelentőségét és mindennapi életünkben betöltött szerepét. Hasonlóképpen elemezni fogjuk annak időbeli alakulását és a jövőbeni lehetséges hatását.
Max von Sydow | |
A 2016-os cannes-i fesztiválon | |
Született | Carl Adolf von Sydow 1929. április 10. Lund |
Elhunyt | 2020. március 8. (90 évesen) Seillans |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | svéd |
Házastársa | |
Gyermekei | négy gyermek: Clas S. von Sydow Henrik von Sydow Yvan Brelet von Sydow (fogadott) Cédric Brelet von Sydow (fogadott) |
Szülei | Maria Margareta, Friherrinna Rappe Carl Wilhelm von Sydow |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1948 – 2018 |
Tevékenység | színész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Max von Sydow témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Max Carl Adolf von Sydow (Lund, 1929. április 10. – Seillans, 2020. március 8.) svéd színész, aki olyan, Ingmar Bergman rendezővel közös munkáiról ismert elsősorban, mint A hetedik pecsét című filmklasszikus.
Carl Adolf von Sydow gazdag lundi családban született a svédországi Skånéban. Apja, Carl Wilhelm von Sydow etnológus volt, az ír, skandináv és összehasonlító néprajz professzora a Lundi Egyetemen. Anyja, Greta (született Rappe) tanító volt. Von Sydow lutheránusként nevelkedett, de később agnosztikussá vált. Gyermekkoráról keveset tudni, kivéve hogy szégyenlős, csendes egyke volt.
A lundi Katedrális iskolába (Katedralskolan) járt, kilencéves korától németül és angolul tanult. Az iskolában pár baráttal amatőr színtársulatot alapítottak – itt kezdődött színészi pályája. A stockholmi Királyi Drámaszínházban tanult 1948 és 1951 között, olyan későbbi színészekkel együtt, mint Lars Ekborg, Margaretha Krook és Ingrid Thulin. Még tanult, amikor a filmvásznon már bemutatkozott, Alf Sjöberg Csak egy anya (1949), illetve Miss Julie (1951) című filmjeiben (az utóbbi August Strindberg darabjának filmváltozata volt).
1955-ben von Sydow Malmőbe költözött és itt találkozott Ingmar Bergmannal. Első közös munkájuk színhelye a Malmői Önkormányzati Színház volt. Később olyan Bergman-filmekben szerepelt, mint A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957), a Szűzforrás (1960). A hetedik pecsét című filmben ő alakította a lovagot, aki sakkozik a halállal, hogy időt nyerjen társai számára. Ez a film Von Sydow és Bergman számára is áttörést hozott: Von Sydow számára ezzel több mint fél évszázados filmkarrier indult el.
Tehetségét gyorsan elismerték, már 1954-ben a Királyi Alapítvány Kulturális Díját vehette át. Rengeteget dolgozott színpadon és filmen is Skandináviában, ellenállva az Amerikai Egyesült Államokból, Hollywoodból egyre nagyobb számban érkező meghívásoknak. Szerepelt Bergman Oscar-díjas filmjeiben. Először őt választották az első James Bond-film, a Dr. No címszerepére, de végül Joseph Wiseman játszotta el a szerepet. Végül mégis engedett az amerikai hívásoknak, hogy eljátssza Jézus szerepét az 1965-ben bemutatott A világ legszebb története című filmben. Mivel több más hollywoodi produkcióban is alkalmazni akarták, családjával együtt Los Angelesbe költözött.
1965-től állandóan jelen volt az amerikai képernyőkön, de megőrizte jelenlétét Svédországban is. 1969-ben John Huston Levél a Kremlbe című filmjében szerepelt. A Hawaii és Az ördögűző című filmekben nyújtott alakításaiért 1973-ban két Golden Globe-díj-jelölést kapott. Az 1970-es évek közepén Rómába költözött, több olasz filmben játszott és barátságot kötött egy másik filmszínész legendával, Marcello Mastroiannival.
Ismét Amerikában, Sydney Pollack 1975-ös klasszikusában, A Keselyű három napja című filmben ő játszotta el az elzászi profi bérgyilkos szerepét, emlékezetes alakítással. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején komoly és kevésbé komoly filmekben egyaránt szerepelt: játszott Woody Allen 1984-es Hannah és nővérei című filmjében és az 1984-es Dűnében, de szerepelt vállalt a Flash Gordon (1980) és a Strange Brew (1983) című produkciókban is.
Ezután több amerikai film fontos, vagy épp főszerepét is eljátszotta a Hasznos holmikban (1993), a Dredd bíróban (1995), a Csodás álmok jönnekben (1998), a Különvéleményben (2002), vagy a Viharszigetben (2010).
1951. augusztus 1-jén Von Sydow feleségül vette Kerstin Olin színésznőt. Két gyermekük született, Clas S. von Sydow és Henrik von Sydow. Fiai vele együtt megjelentek a Hawaii című filmben, a fiát játszva más-más életkorban.
1996-ban elvált és 1997. április 30-án Catherine Brelet francia filmrendezőnőt vette feleségül Provence-ban. Két gyermekük született, Yvan és Cedric. Von Sydow utolsó éveit feleségével élte Párizsban, élvezve az olvasást, a zenehallgatást és a kertészkedést. Kijelentette, hogy nem tér vissza színészként, amíg jó szerepet nem kap. 2002-ben francia állampolgárságot kapott, ekkor le kellett mondania svéd állampolgárságáról.
|
|