McLaren MP4/3
Ebben a cikkben elmélyülünk a McLaren MP4/3 lenyűgöző világában, feltárva eredetét, fejlődését és mai relevanciáját. A legkorábbi gyökereitől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig a McLaren MP4/3 számos területen jelentős szerepet játszott, és minden korosztály és érdeklődési körrel felkeltette az emberek figyelmét. Részletes elemzéssel megvizsgáljuk azokat a kulcsfontosságú szempontokat, amelyek hozzájárultak a McLaren MP4/3 népszerűségéhez és relevanciájához, valamint a kortárs kultúrára gyakorolt hatásához. Multidiszciplináris megközelítéssel foglalkozunk a McLaren MP4/3 különböző aspektusaival, történelmi jelentőségétől a technológiára és innovációra gyakorolt hatásáig, átfogó képet adva annak fontosságáról a mai világban.
| McLaren MP4/3 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | McLaren |
| Előző | McLaren MP4/2 |
| Következő | McLaren MP4/4 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | Szénszálas és alumínium monocoque |
| Első felfüggesztés | Elöl-hátul, nyomórudas, dupla kereszt lengőkaros felfüggesztés |
| Hátsó felfüggesztés | Mint az előző |
| Motor | TAG-Porsche TTE PO1 1,5 l V6 turbómotor |
| Váltó | Getrag 5 sebességes manuális |
| Tömeg | 540 kg |
| Üzemanyag | Shell |
| Gumik | Goodyear |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Marlboro McLaren International |
| Pilóták | 1.  Alain Prost2.  Stefan Johansson |
| Első verseny |  1987-es Formula–1 brazil nagydíj |
| Utolsó verseny |  1987-es Formula–1 ausztrál nagydíj |
| Futott versenyek | 16 |
| Győzelmek | 3 |
| Dobogós helyezések | 12 |
| Edzéselsőségek | 0 |
| Leggyorsabb körök | 2 |
A McLaren MP4/3 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1987-es idényre. Steve Nichols tervezte, miután 1986 végén az addigi vezető tervező, John Barnard a Ferrarihoz távozott. Három idény után ez volt az első teljesen új tervezésű McLaren, és az M30-as óta az első is, amelyikhez Barnardnak már nem volt köze.
Tervezés
Aerodinamikai szempontból az MP4/3 teljesen más, mint az elődje. Sokkal lentebb fekszik, ami a versenyen felhasználható üzemanyag mennyiségének csökkentése miatt ideális, amellett ránézésre is karcsúbb és kompaktabb szerkezet. Egyedül az orr-rész, amely emlékeztet az elődre, de ez is kisebb lett. Sokak számára az ultrakarcsú Brabham BT55-ös modellre emlékeztetett a tervezési filozófiája, de ennek az autónak a tervezésében nem közreműködött még Gordon Murray.
A motor ugyanaz a TAG-Porsche volt, mint az előző modellben. Apróbb változtatásokat eszközöltek, hogy kisebb legyen a fogyasztás, és az új szabályok miatt a turbónyomást is 4 barban maximálták. Versenyeken 790, időmérő edzéseken pedig 850 lóerős maximális teljesítményre volt képes. A mai napig a valaha volt egyik legerősebb Formula–1-es autónak számít, hiszen a turbónyomást 1988-ban már 2,5 barban maximálták, hogy kiegyenlítsék a különbségeket a szívómotoros autókkal szemben. Ebben az évben azonban még viszonylagos korlátok nélkül működhetett. Ez volt az utolsó TAG-Porsche motoros McLaren, az év végén Honda motorokra váltottak.
A szezon
Háromszor sikerült nyerni az autóval, mindhármat Alain Prost szerezte. Csapattársa, Stefan Johansson mindössze néhány dobogós helyet szerzett, ezért az év végén megváltak tőle Ayrton Senna kedvéért. A csapat a konstruktőri bajnokság második helyén végzett. Öt különböző kasztnit használtak az év során, illetve készült egy hatodik is, az MP4/3B, mellyel a Honda-motort tesztelték.
Jegyzetek
- ↑ Autocourse 1987-88, 48. oldal
További információk
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
