Mirrhafű
A mai világban a Mirrhafű olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár történelmi, társadalmi, technológiai vagy tudományos kontextusban beszélünk a Mirrhafű-ről, hatása és jelentősége tagadhatatlan. Az elmúlt évtizedekben a Mirrhafű iránti érdeklődés exponenciálisan nőtt, ami a következmények és következmények részletesebb elemzéséhez és megvitatásához vezetett. A kezdetektől a jövőig a Mirrhafű olyan téma, amely szenvedélyes vitákat és ellentmondásos véleményeket vált ki, ezért tanulmányozása elengedhetetlen a minket körülvevő világ megértéséhez. Ebben a cikkben a Mirrhafű különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a fontos témáról.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Dysphania ambrosioides (L.) Mosyakin & Clemants | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Chenopodium ambrosioides | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mirrhafű témájú médiaállományokat és Mirrhafű témájú kategóriát. |
A mirrhafű, féregűző libatop, epazote, mexikói vagy jezsuita tea vagy rubianka libatop (Dysphania ambrosioides) a szegfűvirágúak rendjébe ezen belül a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj. Magyarországon is termesztik ezt a gyógy-, fűszer és egyben mérgező növényt.
Elterjedése, élőhelye
Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein és Észak-Amerikában őshonos. Más vidékeken általában orvosi célok miatt kezdték termeszteni, az illatos, egynyári évelő gyógyhatású növényt. Napjainkban csaknem az egész földön találkozhatunk vele gyomként is.
Megjelenése, jellemzői
Szára piroson befuttatott, levelei a szárnál keményebbek, fénylőek. Lándzsa alakú levelei a talaj közelében fűrészfogasabbak, a talajtól távolodva fogazottságuk megszűnik. Nyáron nyíló virágzata apró zöld színű virágokból áll tömött, levéltelen álfüzért alkot.
Hatóanyagai
Drogja (Chenopodii herba) 1-3% aszkaridolt, szaponinokat tartalmaz.
Felhasználása
Többféle felhasználása is ismert, hiszen gyógyászati és étkezési célra is hasznosítható, de hatóanyagai helytelen alkalmazása esetén mérgezést is okozhat. A növény minden része, különösen magjai és a lepárlásukkal nyert illóolaj féregűző szert, aszkaridolt tartalmaz, melyet az állatgyógyászatban hasznosítanak. Fűszeres illatú leveleivel Mexikóban levest, kását és fekete babból, kagylóból készült ételeket ízesítenek. A leveléből készül a mexikói, un. jezsuita tea, amely étvágyjavító, vizelethajtó hatása mellett féregűzésre orsógiliszta, horog- és galandféreg ellen egyaránt hatékony. A levelek hurut és asztma gyógyítására is alkalmazhatók és egyes amazóniai népek tejszaporítónak használják. Teája intenzív, és kellő körültekintéssel alkalmazandó, mert koncentráltan az erős drogok közé tartozik. Érdekesség, hogy az inka indiánok halottaikat ezzel konzerválták. Napjainkban közvetlen felhasználása visszaszorulóban van. A gyógyszergyártók az illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta és fonálféreghajtó gyógyszert készítenek.
Források
- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987. helytelen ISBN kód: 9632407085
- Lesley Bremness: Fűszer és gyógynövények Megjelent a HATÁROZÓ KÉZIKÖNYVEK sorozatban, a PANEMEX gondozásában. 2007. ISBN 9789639090156
Jegyzetek
- ↑ Kertek és konyhák Terebess Gábortól
- ↑ Termesztett gyógynövényeink
- ↑ Archiválva 2011. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben [Tiltott forrás?] Libatop a mimi.hu-n
- ↑
