Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics

Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics
1978-ban
Életrajzi adatok
Született	1927. március 27. Baku
Elhunyt	2007. április 27. (80 évesen) Moszkva
Sírhely	Novogyevicsi temető
Házastársa	Galina Pavlovna Visnyevszkaja
Gyermekei	Elena Rostropovich
Szülei	Leopold Rostropovich
Iskolái	Moszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium Gnyeszin Orosz Állami Zeneakadémia
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	cselló
Díjak	State Stalin Prize, 2nd degree (1951) a francia Becsületrend főtisztje Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka Katolikus Izabella-rend parancsnoka a Szovjetunió népművésze Elnöki Szabadság-érdemrend Order of Francisco de Miranda commander of the Order of the Dannebrog A Haza Szolgálatáért Érdemérem 1. fokozata Princess of Asturias Award for Concord (1997) Four Freedoms Award – Freedom of Speech Praemium Imperiale (1993) Léonie Sonnings musikpris (1981) Gramophone-életműdíj (1997) emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Medal "For the Development of Virgin Lands" Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Aratott Győzelem Hatvanadik Évfordulójára emlékérem emlékérem Moszkva 850. évfordulójára Medal “Defender of a Free Russia” Grand Officer of the National Order of the Cedar a Magyar Érdemrend nagykeresztje Commander of the Order of Adolphe of Nassau Grand Officer of the Order of Merit of the Italian Republic Commander of the Order of Merit of the Grand Duchy of Luxembourg Commander of the Order of Saint-Charles Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword Commander of the Order of the Netherlands Lion Royal Philharmonic Society Gold Medal (1970) Litteris et Artibus (1984) A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze Lenin-díj Kennedy Center Honors Catalonia International Prize (1992) Művészeti Wolf-díj (2004) honorary doctorate at the Laval University (1983) a Haifai Egyetem díszdoktora a Tel-Aviv Egyetem díszdoktora Harvard egyetem díszdoktora Order of the Liberator General San Martín Ernst von Siemens Music Prize (1976) Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka Commander's Grand Cross of the Order of the Gediminas a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje honorary doctor of the Chopin University of Music Heydar Aliyev Order Istiglal Order Shohrat Order Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Vilnius díszpolgára (2000) díszpolgár (Orenburg, 1993)
Tevékenység	zeneművész, karmester
Kiadók	Deutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics (oroszul: Мстислав Леопольдович Ростропович, IPA: rəstrʌ'pɔːvitç); (Baku, 1927. március 27. – Moszkva, 2007. április 27.) közeli barátainak „Szláva”, orosz gordonkaművész és karmester, emberjogi aktivista. Felesége Galina Pavlovna Visnyevszkaja szoprán operaénekes. A zeneértő közönség őt tartja a 20. század egyik legnagyobb gordonkaművészének.

Életpályája

Gyermekkora, tanulmányai

Rosztropovics Bakuban született (Szovjetunió, Azerbajdzsáni SZSZK), zenészdinasztiába, orosz nemzetiségű szülei Orenburgból települtek ide. Édesapja, Leopold (1892–1942), részben belarusz–lengyel nemesi gyökerekkel is rendelkezett. Családjának ama ága rendelkezett a Bogoria-címerrel, mely a család skotniki palotájában (Mazóviai vajdaság) látható.

Bakuban nőtt fel, itt töltötte gyermekkorát. Zenei tanulmányait szülei révén kezdte meg: apja csellóművész és zenepedagógus, édesanyja (Szofja Fedotova, 1891–1971) zongorázott, apai nagyapja, Witold-Wojciech Roztropowicz (1856–1913) zeneszerző. A második világháború alatt a család visszaköltözött az akkor Cskalovnak nevezett Orenburgba. Itt járt zeneiskolába, majd 1943-ban Moszkvába települtek.

1943-ban kezdte meg tanulmányait a moszkvai konzervatóriumban, mesterei többek közt Prokofjev és Sosztakovics voltak (rajtuk kívül harmadikként Benjamin Brittent nevezte meg, mint alapvető hatású zenei géniuszokat). 1946-ban végzett, de már egy évvel korábban győztese lett egy országos zenei versenynek.

Zenei karrierje a Szovjetunióban

Rosztropovics 1940-ben adta első csellókoncertjét, 13 évesen. 1947-ben és 1955-ben Prágában nyert zenei világversenyt, 1949-ben Budapesten. 1950-ben, 23 éves korában elnyerte a Sztálin-díj 2. fokozatát (akkoriban a Szovjetunió legmagasabb kitüntetése). Ekkora Rosztropovicsot már az egész ország megismerte. Aktívan folytatta szólókarrierjét, a Szovjetunió számos városában fellépett, idővel pedig a leningrádi, majd a moszkvai Konzervatóriumban is tanított.

1955-ben feleségül vette Galina Visnyevszkaját (1926–2012), a moszkvai Bolsoj Színház vezető szopránénekesnőjét. Két leánygyermekük született. Rosztropovics folyamatos munkakapcsolatban állt a korabeli szovjet zeneszerzőkkel. 1949-ben Szergej Prokofjev C-dúr csellószonátáját (op. 119) a 22 éves Rosztropovicsnak írta, amit 1950-ben Szvjatoszlav Richterrel együtt mutattak be. Prokofjev 1952-es szimfóniáját is neki dedikálta, Dmitrij Sosztakovics pedig első és második csellókoncertjét.

Oktatási tevékenysége a Szovjetunióban

1947-ben moszkvai zeneiskolában kezdett tanítani, utóbb a moszkvai konzervatóriumban két és fél évtizeden át oktatott. 1959-től professzorként, 1961-től a cselló és nagybőgő tanszak vezetőjeként. A '60-as években 7 éven át a leningrádi konzervatóriumban is oktatott (1961–1966 között a csellótanszak vezetőjeként).

1962-ben kezdett karmesterként is dolgozni, 1967-ben Mihail Csulaki, a Bolsoj Színház igazgatójának felkérésére Csajkovszkij Jevgenyij Anyegin operáját vezényelte, majd Prokofjev Háború és békéjét.

Nemzetközi karrierje

Nemzetközi karrierjét 1963-ban kezdte a Liège-i Conservatoire-ban (Kirill Kondrasinnal), majd 1964-ben Nyugat-Németországban szerepelt. Ezek után többször utazott Nyugat-Európába, ahol sok zeneszerzővel találkozott, köztük Benjamin Brittennel, aki neki dedikálta Csellószonátáját, három szólószvitjét és Csellószimfóniáját. Rosztropovics adta őket elő elsőként, s a két művész között különleges kapcsolat fejlődött ki. Ekkorra már világhírű muzsikus, olykor politikai kérdésekben is hallatja hangját.

Családja szerint Rosztropovics "mindig mosolygott", amikor "Ben"-ről volt szó, s a halálos ágyán is azt mondta: meggyőződése, hogy találkozni fognak a mennyekben. Britten mint zongorakísérő is működött, együtt vették fel többek között Schubert a-moll szonátáját zongorára és csellóra. Lánya azt állította, ez a felvétel apját a könnyekig meghatotta, még a halálos ágyán is emlegette.

Összeütközése a szovjethatalommal

1969-től támogatólag lépett föl az Alekszandr Szolzsenyicin körül kibontakozó támadásokkal szemben. Rosztropovics nyílt levélben állt ki a mellette, és Brezsnyev pártfőtitkárral szemben is védelmezte, megpendítve a szovjet lakosság emberi jogait, ami igencsak kényes témának számított akkoriban. A koncertlehetőségek és egyéb szereplések száma nagymértékben lecsökkent, 1972-ben pedig megtiltották külföldre utazását. Mindeközben az író éveken át a zenész-házaspár Moszkva közeli dácsáján dolgozott művein.

Szolzsenyicin 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, ám azt nem vehette át, nem akarta elhagyni hazáját. 1974-ben mégis erre kényszerült: megfosztották állampolgárságától és kiutasították a Szovjetunióból. Nemsokára Rosztropovics is erre a sorsra jutott családjával (nem sokkal Edward Kennedy amerikai szenátor látogatása után, aki nyugati művészek petícióját hozta el: Leonard Bernstein másokkal egyetemben Rosztropovics nyugati kiutazásának engedélyezését kérte).

1974 tavaszán elhagyták a Szovjetuniót, 1978-ban pedig megfosztották állampolgárságától. Ő azonban nem választott magának új hazát. Élete végéig hontalan útlevéllel utazott és koncertezett. Csak 1990-ben térhetett vissza hazájába, s kapta vissza állampolgárságát.

Nyugati karrierje

Először Svájcban, majd az USA-ban telepedtek le, Rosztropovics 1977-ben a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett, 1994-ig. De szólókoncertjei mellett vezényelte a Londoni Filharmonikus Zenekart, a Bostoni Filharmonikusokat, a Berlini Filharmonikus Zenekart stb.

Rendszeres vendége volt Budapestnek. Utolsó koncertjét idehaza 2001-ben adta a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. 2005-ben a Magyar Köztársaság elnöke a legmagasabb külföldieknek adható kitüntetést, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal érdemérmet adományozta neki.

Utolsó évei, halála

A Moszkvában lezajlott 1991-es szovjet és 1993-as oroszországi puccsok idején aktívan támogatta Jelcin elnököt.

Az előadóművészet terén túl is elismerésre méltó tevékenységet folytatott: zenei fesztiválokat és csellistaversenyeket szervezett, fiatal muzsikusokat támogató jótékonysági alapot hozott létre stb. Zeneszerzőként is jegyez néhány művet.

2006-ban májrákot diagnosztizáltak nála, 2 műtétet követően, 2007 áprilisában hunyt el egy moszkvai klinikán. A moszkvai konzervatórium koncerttermében ravatalozták föl. Pravoszláv egyházi búcsúztatása után a Novogyevicsij-kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomra, 2012 óta felesége is itt pihen.

Díjai

• Művészeti Wolf-díj: 2004 (Zene kategória)

További információk

• Galina Visnyevszkaja: Életem; ford. Nagy Margit; Századvég, Bp., 1994 (Századvég könyvtár. Naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok)
• 2003-as budapesti interjú
• Elhunyt Msztyiszlav Rosztropovics
• Rosztropovics–Visnyevszkaja Alapítvány, Rostropovich–Vishnevskaya Foundation
• Rostropovich. The Genius of the Cello (2011-es dokumentumfilm)
• Joseph Haydn: Cello Concerto No. 1 (zenekari koncertfelvétel, 1985)
• Bach: Prelude from Cello Suite No. 1 (szólófelvétel)
• 1989 novemberében a berlini fal tövében utcai csellókoncertet ad

Fényképek életpályája állomásairól

• 
  Szergej Szergejevics Prokofjevnél, 1950 körül
• 
  Benjamin Brittennel, koncert után, 1964
• 
  Galina Visnyevszkajával, 1965
• 
  Jelcin feleségével, 1996
• 
  A Bach-vonóval, 2001
• 
  Putyinnál, 2002
• 
  80. születésnapján, Kreml (Moszkva), 2007
• 
  Moszkvai szobra
• 
  Szentpétervári emléktáblája

Jegyzetek