A mai világban a Négyszáz csapás nagyon releváns téma, és nagy érdeklődésre tart számot a társadalomban. A technológia és a globalizáció fejlődésével a Négyszáz csapás a politikától a tudományig különböző területeken vitatémává vált. Ebben a cikkben a Négyszáz csapás különböző aspektusait és a mai társadalomra gyakorolt hatását vizsgáljuk meg. Elemezzük következményeit, időbeli alakulását és az általa jelentett kihívások lehetséges megoldásait. A Négyszáz csapás nem csak közérdek, hanem közvetlen következményei is vannak az emberek életére. Ezért elengedhetetlen, hogy megértsük ennek fontosságát és mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Négyszáz csapás (Les Quatre Cents Coups) | |
1959-es francia film | |
Rendező | François Truffaut |
Producer | François Truffaut |
Műfaj | |
Forgatókönyvíró | François Truffaut Marcel Moussy |
Főszerepben | Jean-Pierre Léaud Claire Maurier |
Zene | Jean Constantin |
Operatőr | Henri Decaé |
Vágó | Marie-Josèphe Yoyotte |
Díszlettervező | Bernard Evein |
Gyártás | |
Gyártó | Les Films du Carrosse Sédif Productions |
Ország | Franciaország |
Nyelv | francia angol |
Forgatási helyszín | Párizs |
Játékidő | 94 perc |
Képarány | 2,35:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Cocinor Zenith International Films |
Bemutató | 1959. június 6. 1959. november 16. 1973. március 31. (MTV1-en) |
Eredeti magyar adó | MTV1 Filmmúzeum |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Négyszáz csapás témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Négyszáz csapás (eredeti cím: Les Quatre Cents Coups) 1959-es, fekete-fehér francia film.
François Truffaut első filmje elnyerte a legjobb rendezés díját a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon, ahol a fiatal filmrendező azonnal a nemzetközi mezőny élére került. Akár a többi új hullámos, Truffaut is cikkeket írt a Cahiers du Cinémába, az André Bazin által szerkesztett filmművészeti magazinba. Truffaut volt a legradikálisabb szerző a szerkesztőségben, aki hevesen bírálta a minőségi hagyományt a francia filmben, és meghirdette a szerzői film programját.
„A boldogtalan gyermek mindig bűnösnek érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb.”
– Truffaut
A Négyszáz csapást átitatja a személyes filmkészítés szelleme. Hőse, Antoine Doinel voltaképp a mestert formázza meg. Az operatőr eredeti párizsi helyszíneken forgatott. Az egyik jelenetben Antoine-t a vidámparkban látjuk egy forgó hordóban, s teste mindenféle torz alakba csavarodik, ami a társadalom korlátozó normái elleni lázadásra utal. A film végén Antoine kiszabadul a javítóintézetből, a fiú kifulladva rohan az utcán, az arcán harag tükröződik. Folytatásai: a Lopott csókok (1968), a Családi fészek (1970) és a Menekülő szerelem (1979).