Nagyszárnyú fátyolkák
A mai világban a Nagyszárnyú fátyolkák olyan témává vált, amely nagy jelentőséggel bír, és számos ember számára érdekelt szerte a világon. A Nagyszárnyú fátyolkák megjelenése óta felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, mélyreható vitákat, kutatásokat és elemzéseket generált következményeiről és következményeiről. A kortárs társadalomra érezhető hatást kifejtő Nagyszárnyú fátyolkák-nek sikerült áthatolnia a mindennapi élet különböző területeit, a politikától a populáris kultúráig, és olyan jelenséggé vált, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Nagyszárnyú fátyolkák-hez kapcsolódó különböző szempontokat, annak időbeli alakulását és a mai társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Perm - jelen | ||||||||||||||||||
 Barna recésfátyolka (Sialis fuliginosa)
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagyszárnyú fátyolkák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszárnyú fátyolkák témájú kategóriát. |
A nagyszárnyú fátyolkák (vízifátyolkák, Megaloptera), röviden: nagyszárnyúak az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának egyik rendje, mintegy 300 ismert fajjal.
Származásuk, elterjedésük
Az első, bizonyosan ide sorolható fajok fosszíliái az alsó permből valók. Jóformán a teljes bioszférában előfordulnak (némely, szélsőséges élőhelyek kivételével). Közép-Európában leggyakoribb fajuk a közönséges vízifátyolka (Sialis lutaria).
Megjelenésük, felépítésük
Termetük közepes vagy nagy, testalkatuk erőteljes; testük általában sötét. Fejük széles, prognath jellegű, előre nyúló, rágó szájszervük állkapcsa erős. Összetett szemeik hatalmasak, pontszemeik hiányozhatnak. Csápjuk gyöngysorszerű vagy fonalas, a hímeké fésűs is lehet. Trópusi fajaik között feltűnően nagy termetűek is vannak; némelyik testhossza eléri a 7 cm-t, szárnyainak fesztávolsága akár 17 cm is lehet. A nagy termetű Dél-amerikai fajok rágói sarló alakban görbültek.
Torszelvényeik szabadok, előtoruk zömök. Két pár szárnyuk jól fejlett, erezetük markáns, viszonylag vastag erekkel – ezek a jegyek az ősi, kezdetleges rovarokra emlékeztetnek.
Végtagjaik egyformák, járóláb típusúak, öttagú lábfejízekkel.
A potroh tízszelvényű. Ízekre osztott fartoldalékuk nincs, ehelyett a potroh végén egy hosszú sertékkel borított trichobothris lemez található. A nőstényeken a 9. csatlakozó oldalsó ivarlebeny jól fejlett, és stylust visel.
A lárváknak 7-8 pár potrohlába van, melyek légzőszervként is funkcionálnak, ezek mellett kétoldalt tracheakopoltyúik is lehetnek.
Egyedfejlődésük, életmódjuk
A legősibb holometabolikus rovarok közé tartoznak. Lárvaállapotukat vízben töltik. A ragadozó lárvák 1-4 év alatt fejlődnek ki. A szárazföldön bábozódnak be, szabad bábban, gubót nem szőnek. Báb állapotuk általában rövid. Az imágók rövid, néhány napos életük során sem távolodnak el a víztől. Ekkor általában már nem táplálkoznak, vagy ha igen, akkor virágport, nektárt fogyasztanak.
Források
- Papp László (szerk.): Zootaxonómia[halott link]
- Alfred Brehm: Az állatok világa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. p. 257–258.
- Holometabola: Neuropteroidea
További információk
- ITIS szerinti rendszerbesorolás
- Tree Of Life Project - Megaloptera Archiválva 2006. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Recésszárnyú-alkatúak
