Nicolas Boileau
Mai cikkünkben a Nicolas Boileau-ről fogunk beszélni, amely témát az elmúlt években nagy érdeklődés kísérte. Megjelenése óta a Nicolas Boileau felkeltette a szakértők és a hobbibarátok figyelmét, vitákat, kutatásokat és számos előrelépést generált a területen. A sok éves múltra visszatekintő Nicolas Boileau fejlődött, és alkalmazkodott a társadalmi, kulturális és technológiai változásokhoz, és sok ember életének alapvető elemévé vált. Ebben a cikkben a Nicolas Boileau különböző aspektusait fogjuk feltárni, kitérve annak következményeire, alkalmazásaira és a mai társadalomra gyakorolt hatására.
| Nicolas Boileau | |
 | |
| Született | 1636. november 1. Párizs |
| Elhunyt | 1711. március 13. (74 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | a Francia Akadémia 1. széke (1684. április 24. – 1711. március 11.) |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | saint-germain-des-prés-i apátság |
 | |
| Nicolas Boileau aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Boileau témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nicolas Boileau-Despréaux (Párizs, 1636. november 1. – Párizs, 1711. március 13.) francia költő, esztéta, műkritikus.
A párizsi irodalmi élet szervezője és teoretikusa, 1677-től XIV. Lajos történetírója, 1684-től a Francia Akadémia tagja.
Életpályája
Egy parlamenti írnok tizenötödik gyermekeként született. Teológiát, majd jogot tanult, s az irodalomnak szentelte az életét. Költői pályafutását irodalmi szalonokban felolvasott szatírákkal kezdte, amelyek félelmetes hírnevet szereztek számára, és az új irodalom szervezőjévé tették. Racine-nal együtt XIV. Lajos udvari történetírója volt.
Az utókor a „Költészettan” (1674) miatt a klasszicizmus dogmatikus törvényhozójának tartotta, pedig újdonsága éppen az volt, hogy a puszta elmélet helyett szenvedélyes költeményt írt maga és nemzedéktársai védelmében. Nemzedékét tartotta a görög–római kor egyetlen törvényes utódjának. A romantikusok mint költőt nagyra becsülték, kiváltképpen szatíráit és „A pulpitus” (Le lutrin, 1674) című vígeposzát.
Magyarul
- Bojleau Despreaux Miklósː A’ Pulpitus, egygy Mulatságos Vitézi költemény; magyar versekbe foglalta, ki-adta Kováts Ferenc; Streibig József, Győr, 1789. 136 p.
- A költészetről: tanköltemény négy énekben; ford. Erdélyi János. 2. kiad. Budapest : Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, 1885. 74, p. (Olcsó könyvtár / szerk. Gyulai Pál ; 467-467)
- A pulpitus. Komikus eposz; ford. Lothár László, előszó Lakits Pál, illetve Kondor Lajos; Európa, Bp., 1961. 83 p.
- Költészettan; ford. Rónay György, Vajda Endre; inː Poétikák; jegyz. Osztovits Szabolcs, Unghy-Seress Fanny; Európa, Bp., 2007 (Európa diákkönyvtár)
Irodalom
- Hack Alfréd: Boileau a magyar irodalomban. Pécs : Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., 1933. 57 p. (Ser. Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem (Pécs). Francia Intézet ; Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis)
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буало Никола, 2015. szeptember 28.
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Források
- Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest, Gondolat, 1963. 1. köt. Boileau l. 268-273. o.
- Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). 3. bőv. kiadás. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1984. 161. o. ISBN 963-281-375-8
- Világirodalom (szerk.: Pál József), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Boileau l. 380-381. o. ISBN 9630582384
