Mai cikkünkben a Nieuport 17 lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai relevanciáig minden olyan szempontot megvizsgálunk, amely annyira érdekessé és relevánssá teszi a mai társadalomban. Kitérünk a különböző területekre gyakorolt hatására, valamint a döntéshozatalra és a véleményalkotásra gyakorolt hatására. Ez egy olyan téma, amely kétségtelenül sok ember kíváncsiságát és érdeklődését felkelti, ezért elengedhetetlen, hogy elmélyüljünk benne, hogy megértsük valódi terjedelmét. Tarts velünk ezen az izgalmas felfedezésünkön!
Nieuport 17 | |
Nieuport 17 | |
Funkció | Vadászrepülőgép |
Gyártó | Nieuport |
Tervező | Gustave Delage |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | 1916. január |
Méretek | |
Hossz | 5,8 m |
Fesztáv | 8,2 m |
Magasság | 2,4 m |
Szárnyfelület | 14,75 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 375 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | Le Rhône forgómotor |
Teljesítmény | 110 LE kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 164 km/h |
Legnagyobb repülési magasság | 5300 m |
Emelkedőképesség | 3000 méterre, 11.5 perc |
Fegyverzet | |
Beépített fegyverzet | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nieuport 17 témájú médiaállományokat. |
A Nieuport 17 egy francia gyártmányú duplafedelű vadászrepülőgép az első világháború idejéből, a Nieuport repülőgépgyártól.
Ez a típus a korábbi Nieuport 11 valamivel nagyobb változata, erősebb motorral, nagyobb szárnyakkal és megerősített struktúrával. Először egy 110 lóerő (82 kW) leadásra képes Le Rhône 9J motorral szerelték fel, melyet a későbbiekben egy erősebb 130 lóerős (97 kW) motorra cseréltek le. A gép kiválóan manőverezhető és kitűnő emelkedőképességgel rendelkezett. Sajnálatos módon, a keskenyebb alsó szárny a gépet tervezési szempontból inkább „egy és fél szárnyassá” tette, az egyetlen szárnymerevítő miatt pedig gyenge konstrukciónak bizonyult, mely nyugtalanító tendenciával esett darabokra repülés közben. A Nieuport kezdetben megtartotta a Nieuport 11 szárny feletti Lewis géppuskáját, de a szolgálatban álló gépeken a franciák gyorsan lecserélték a Vickers szinkronizált géppuskákra. A Királyi Repülő-hadtestben megtartották a Lewis géppuskát, de a rögzített bekötést lecserélték a Foster-féle, hajlított sínen futó és ezáltal könnyen mozgatható változatra. Ez lehetővé tette a pilóta számára, hogy a fegyvert közelebb és lejjebb húzva magához, azon gyorsan tárat cseréljen, vagy akadályt hárítson el. Néhány gép mindkét géppuskával fel volt szerelve, de mivel ez a gyakorlat elfogadhatatlan módon csökkentette a gép teljesítményét, a standard fegyverzet az egy géppuska maradt.
Ez a típus 1916 márciusában jutott el a francia frontra, ezzel gyorsan le is cserélték a Nieuport 11 típust. A Királyi Repülő-hadtest és a haditengerészet is rendelt a típusból, mivel minden akkori angol vadászgépnél jobbnak bizonyult. Érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy 1916-ban egy ideig minden egyes vadászszázad Nieuport 17-el repült a francia légierőben. A németek sikerrel jutottak hozzá néhány példányhoz, melyeket tanulmányozás céljából továbbítottak a német repülőgépgyártóknak. Később ez vezetett a Siemens-Schuckert D.I gyártásához, mely leszámítva a motor rögzítésének módját, igen közeli másolata volt az eredeti gépnek. A típus gyártásba is ment, bár a nyugati fronton már nem állították szolgálatba.
1917 elején a Nieuport már alulmaradt a későbbi német gyártmányú vadászgépekkel szemben. Az újabb modellek (a Nieuport 24 és a 27) kifejlesztése megpróbálta a típus befolyását megtartani, de 1917 közepére a Nieuport vadászgépeket már sok francia repülőszázadnál lecserélték a SPAD S.VII típusra. Az angolok egy kicsit tovább ragaszkodtak a Nieuport típushoz és 1918 elejéig nem cserélték le az utolsó Nieuport 24bis-eket.
Sok szövetséges ász repült Nieuport vadászgépekkel, mint a kanadai W.A. Bishop, aki Viktória keresztet kapott a típuson repülve. Az ászok közül is a leghíresebb Albert Ball volt. Mint a többi Nieuport vadászgép, a 17-es is szolgálatban maradt a háború után, leendő vadászpilótákat oktattak vele.
(Néhány gép mindkettővel fel volt szerelve.)