A Nikáb ma olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. Mára referenciaponttá vált, amely ellentmondó véleményeket és mély reflexiókat generál a hatásáról. A Nikáb fontos helyet foglal el a közvélemény napirendjén, nem csak a különböző területeken való relevanciája miatt, hanem azért is, mert hatással van az emberek életére. Ez egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és továbbra is okot ad az elemzésre és a vitára különböző kontextusokban.
A nikáb (arabul نِقاب, niqāb) egy arcot eltakaró kendő, amit muszlim asszonyok viselnek a hidzsáb részeként. Legnépszerűbb a Perzsa-öböl mentén fekvő államokban, de előfordul Észak-Afrikában, Délkelet-Ázsiában és az indiai szubkontinensen is. Gyakran tévesztik össze a burkával, ami az egész testet eltakarja, viszont a nikáb szabadon hagyja a szemet.
A Bizánci Birodalomban használták, majd az arab hódításnak köszönhetően került át a muszlim kultúrába. A korai harmadik századi keresztény író, Tertullian világosan utal A fátyol viselete c. művében arra, hogy a pogány nők Arábiában fátylat hordanak, amely nemcsak a fejüket, hanem az egész arcukat eltakarja. A Biblia is említést tesz fátyolról, a Teremtés könyvének 38.14 és 24.65 részeiben.
A négy hagyományos iskola véleménye:
A szaúd-arábiai kormány azt mondta, egy nőnek kötelessége, hogy fedezze az egész testét, amikor nyilvánosan megjelenik férfiak előtt.
A síita Ja'fari iskolában az arcot nem kötelező befedni. Abu al-Qasim al-Khoei szerint a nikáb használata egy elengethetetlen elővigyázatosság. Sok síita nő mind a mai napig hord nikábot napi rendszerességgel Bahreinben, Pakisztánban, Szaúd-Arábiában és Irakban.
Sokféle stílusú nikábot hordanak a muszlim nők szerte a világon. A két leggyakoribb formája a fél nikáb és a teljes nikáb.
A fél nikábban általában a homlok is látható, teljes nikáb viszont teljesen lefedi az arcot.
Néha kesztyűt is viselnek ehhez a ruhadarabhoz.
A 2009. október 8-án Felső-Egyiptomban betiltották a nikáb viseletét.
A 20. századi uralkodó, Reza Pahlavi iráni sah 1936-ban betiltotta a nikáb mindenféle variációját. Elrendelte, hogy tartóztassák le azokat a nőket, akik fátylat viselnek, és erőszakkal szedjék le róluk azt. Ez a politika viszont a bigottak körében nagy felháborodást keltett.
1941 és 1979 között a nikáb már nem volt törvényellenes, de úgy vélték, hogy az elmaradottság jele. Ezekben az években a nikáb és csador sokkal ritkábbá vált, ehelyett a nők csak fejkendőt hordtak. Divatos szállodák és éttermek nem voltak hajlandóak elismerni a nikábot használókat. Középiskolák és egyetemek akár be is tiltották az öltözéket, bár a fejkendőt megtűrték.
Iránban a nikáb használata nem gyakori, és csak bizonyos etnikai kisebbségek vagy arabok hordják a déli iráni tengerparti városokban, mint például Bandar-Abbász, Minab és Bushehr. Vannak nők, akik az arabok lakta Khuzestan tartományban is viselik.
A nikáb fontos része szaúd-arábiai kultúrának és a legtöbb városban (beleértve Rijádot, Mekkát, Medinát, Abhát stb.) a nők javarésze ezt viseli. 2008-ban Mohammad Habadan felszólította a nőket olyan fátyol viselésére, amely csak a szemeket hagyja szabadon.
Szaúd-Arábiában a női ruhának meg kell felelnie a következő feltételeknek:
2011. április 6-án tették fel a kérdést, a tanárok számára vajon lehetővé válhatna-e, hogy újra viselhessék a nikábot.
Jemenben már az ókortól viselnek nikábot.
A nikáb tiltott ruhadarab Azerbajdzsánban, ahol a lakosság túlnyomó többsége muzulmán. A nők számára fárasztó nikábban dolgozni.
Kamerunban, Csádban és a Kongói Köztársaságban betiltották az olyan ruházatot, amely elfedi az arcot.
Bár a burka egy nyomatékosabb szimbólum, a nikáb miatt szintén viták vannak Európában.
2010. április 29-én Belgiumban megtiltották az olyan öltözetet, amely rontja a felismerhetőséget. A büntetés legfeljebb 14 napos elzárással és 250 euróval jár.
Továbbá a következő európai országokban tilos olyan öltözéket viselni, amely elfedi az arcot: Bulgária, Ausztria, Franciaország és Hollandia.
2009 októberében betiltották a nikábot és burkát Kanadában.