A mai világban a Oravecz Paula nagy jelentőséggel bír a társadalom különböző területein. Hatása érezhető volt a politikában, a kultúrában, a technológiában és az emberek mindennapi életében. A Oravecz Paula vitákat, vitákat és jelentős változásokat generált, amelyek előtte és utána is megjelölték a közelmúlt történelmét. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Oravecz Paula jelentőségét, következményeit és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Az eredetétől a következményeiig részletesen elemezzük a Oravecz Paula szerepét a jelenlegi világban és a jövőbe való vetületét.
Oravecz Paula | |
Élete | |
Született | 1903. november 26. Budapest |
Elhunyt | 1990. október 15. (86 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Oravecz Gyula Troll Róza |
Házastársa | Déry Tibor |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regények, elbeszélések |
Első műve | Facipő (regény, 1943) |
Kitüntetései | József Attila-díj (1961) |
Irodalmi díjai | József Attila-díj (1961) |
Oravecz Paula (Budapest, 1903. november 26. – Budapest, 1990. október 15.) József Attila-díjas (1961) magyar író. Déry Tibor második felesége.
Iskoláit a Gyermekvédő Liga Óhegy utcai intézetében végezte 1909-1919 között, majd fizikai munkás lett. Fiatalon kivándorolt Brazíliába, ahol ugyancsak munkásként dolgozott. A kivándorlók keserves sorsa tanította meg arra, hogy észrevegye, és sorsukkal azonosulva tudja ábrázolni az embereket. Gyermek- és fiatalkori élményei végigkísérik egész munkásságát. Első írásai Brazíliában, egy São Pauló-i magyar munkáslapban álnéven jelentek meg.
Az 1930-as évek közepén hazatért Magyarországra, ahol néhány megjelent karcolata után írói pályakezdése az 1943-ban megjelent önéletrajzi Facipő című regénye volt, mely kritikusi és közönségsiker lett. Ifjúkori élményeit dolgozta fel több későbbi regényében és novelláiban is, így az 1946-ban megjelent Negyvenhét köménymag című regényében is, mely az összetartó, egymást segítő ház lakóinak hétköznapjait eleveníti meg, egy házmestercsaládot; Vilcsekék életét állítva a középpontba. Az 1962-ben megjelent Dudvatépés című regénye a falusi mindennapok világába vezet. Az 1951-ben megjelent Kócos és az 1955-ös Petri Anna című regényei gyermekhősökről szólnak, a fiatalok körében arattak nagy sikereket. Az 1957-ben megjelent Idegen föld című kötetében az 1957-ig született néhány elbeszélését gyűjtötte egybe. Az 1960-ban megjelent Faforgácsok-ban a régi Tabán kispolgárainak sorsát eleveníti meg a nagy múltú esztergályos Toll család történetében, míg az 1966-ban megjelent Tört ágak című regénye a Faforgácsok témáját folytatja.
Élete utolsó éveiben emlékiratain dolgozott.