Ebben a cikkben a Oriana Fallaci kérdésével kívánunk foglalkozni, amely az elmúlt években nagy jelentőségűvé vált. A Oriana Fallaci olyan téma, amely a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt mind a tudományos közösség, mind a nagyközönség érdeklődését felkeltette. Ebben a cikkben a Oriana Fallaci-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől és fejlődésétől a mai hatásig. Mind egyéni, mind kollektív szinten elmélyülünk a következményeiben, elemezve jelentőségét olyan változatos területeken, mint a gazdaság, a technológia, az egészségügy, a kultúra és a környezet. A multidiszciplináris megközelítés révén olyan átfogó perspektívát kívánunk kínálni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Oriana Fallaci jelentőségét és összetettségét napjainkban.
Oriana Fallaci | |
A. Baniszadr és Oriana Fallaci Teheránban (1979) | |
Született | 1929. június 29. Firenze, Olaszország |
Elhunyt | 2006. szeptember 15. (77 évesen) Firenze, Olaszország |
Állampolgársága | |
Élettársa | Aléxandrosz Panagúlisz |
Foglalkozása | |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Ambrogino d'oro |
Halál oka | tüdőrák |
Sírhelye | Cimitero Evangelico agli Allori |
A Wikimédia Commons tartalmaz Oriana Fallaci témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Oriana Fallaci (Firenze, 1929. június 29. – Firenze, 2006. szeptember 15.) olasz író, publicista, újságíró, riporter.
Oriana Fallaci 1929-ben Firenzében született. A második világháborúban olasz partizánként vett részt. 1967-68-ban haditudósítóként jelen volt a vietnámi háborúban.
Fiatal újságíróként interjút készített számos államfővel, politikussal és hírességgel, így pl. Henry Kissingerrel, Neil Armstronggal, az iráni sahhal, Khomeini ajatollahhal, Lech Wałęsaval, Willy Brandttal, Zulfikar Ali Bhuttoval, Walter Cronkite-tal, Abolhaszan Baniszadrral, Moammer Kadhafival, Federico Fellinivel, Sammy Davis Jr.-rel, Teng Hsziao-pinggel, Nguyen Cao Kyvel, Jasszer Arafattal, Indira Gandhival, Alexandrosz Panagoulisszal, Makariosz püspökkel, Golda Meirrel, Nguyễn Văn Thiệuvel, Hailé Szelassziéval és Sean Conneryvel.
Visszavonulása után több könyvnek és cikknek a szerzője volt, amelyek vitát gerjesztettek elsősorban iszlám és arab körökben. Számos irodalmi díjjal tüntették ki, megkapta a St. Vincent-díjat, a Banaccarella-díjat Nothing és So be It című műveiért (1971-ben), Viareggio-díjat (1979-ben), Antibes-díjat pedig a sokat támadott Insallah című művéért (1993-ban). A Columbia Egyetemen díszdoktorrá avatták. Tanított újságírást itt, továbbá a Yale és a Harvard egyetemeken. Műveit 21 nyelvre fordították le, köztük angol, spanyol, francia, német, svéd, görög, lengyel, horvát, szlovén, magyar nyelvre is.
Élete végéig erős dohányos volt. 77 évesen tüdőrákban hunyt el egy firenzei magánklinikán.