Ma a Robert d’Artois (1216–1250)-ről szeretnénk beszélni. Ez egy olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette, és a Robert d’Artois (1216–1250) a történelemtől a jelenig sokféle szempontot ölel fel. Ebben a cikkben a Robert d’Artois (1216–1250)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig. Beleásunk a gyökereibe, elemezzük időbeli alakulását, és megvizsgáljuk a mai jelentőségét. A Robert d’Artois (1216–1250) olyan téma, amely kétségtelenül nagy érdeklődést és vitát vált ki, ezért reméljük, hogy világos és teljes képet adunk róla.
I. Róbert, Artois grófja | |
I. Róbert, Artois grófja | |
Artois grófja | |
Uralkodási ideje | |
1237 – 1250 | |
Elődje | II. Lajos |
Utódja | II. Róbert |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Capeting-ház |
Született | Franciaország |
Elhunyt | 1250. február 9. (33 évesen) Manszúra |
Édesapja | VIII. Lajos francia király |
Édesanyja | Kasztíliai Blanka |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Matilda brabanti hercegnő |
Gyermekei | Blanka, Róbert |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Róbert, Artois grófja témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Jó Róbert, Artois grófja (Franciaország, 1216. szeptember 17. vagy 1216 – Manszúra, 1250. február 9.) VIII. Lajos francia király és Kasztíliai Blanka királyné fia, IX. (Szent) Lajos és I. Károly szicíliai király fivére volt.
Apja VIII. Lajos francia király, anyja Kasztíliai Blanka királyné. Szüleinek ötödik (az életben maradtak közül a második) fia. Erőteljes és heves, szenvedélyes természetű férfi volt — cselekvő, de olykor meggondolatlan.
Apja halála után a végrendelet értelmében kapta meg Artois grófságát, de csak nagykorúsága elérésekor, 1237-ben vehette fel a grófi címet. Még ebben az évben, június 14-én megnősült.
1240-ben IX. Gergely pápa trónkövetelőként kívánta indítani a Német-római Császárság koronájáért II. Frigyes német-római császár ellenében, de a francia udvar – Róbert nevében – elutasította a felkérést.
Részt vett a bátyja által 1248-ban indított VII. keresztes hadjáraton, és 1250-ben Manszúra ostrománál egy megfontolatlan támadásban odaveszett. Egyes beszámolók szerint Róbert és a kíséretében lévő templomos lovagok egy portyán behatoltak Manszúrába, ahol csapdába esetek a szűk utcákban. Róbert egy házba behúzódva védekezett, de a túlerő legyűrte és megölték. Egy másik leírás szerint elmenekült a csatából, és a Nílus egyik mellékfolyójába fulladt.
Róbert felesége Matilda brabanti hercegnő volt, II. Henrik brabanti herceg és Hohenstauf Mária (Sváb Fülöp német király leányának) gyermeke. Két gyermekük született: