Ma a Sándor Erzsi (újságíró) olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A modern társadalomra gyakorolt hatásával a Sándor Erzsi (újságíró) vita- és elmélkedési ponttá vált minden korosztály számára. A kezdetektől a jelenlegi fejlődésig a Sándor Erzsi (újságíró) soha nem látott érdeklődést váltott ki, és referenciaponttá vált a mindennapi élet alapvető aspektusainak megértéséhez. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Sándor Erzsi (újságíró) hatását a társadalom különböző aspektusaira, elemezzük a hatását a különböző szférákban, és átfogó perspektívát kínálunk a mai fontosságáról.
Sándor Erzsi, születési neve: Sándor Erzsébet (Budapest, 1956. december 3. –) magyar újságíró, rádiós riporter, műsorvezető és szerkesztő, illetve színházi sajtóreferens, aki pályáját színésznőként kezdte.
1992-ben kezdett el riporterként dolgozni a Magyarországról jövökben, 1993–1994-ben pedig a Petőfi RádióZene-szó című délelőtti és a Kossuth Rádió kulturális műsoraiban volt hallható. 1994-től már szerkesztő-műsorvezető volt a Magyar Rádiónál, kulturális és esélyegyenlőségi tematikájú műsorokban. Többek között ilyen volt a szombat délelőttönként Fodor Jánossal közösen vezetett Party című beszélgetős műsor is. 2010–2011-től kevesebb munkát kapott. Ekkor kereste meg Vajda Róbert, aki egy kocsmában rendezte a Lüszisztraté című Arisztophanész-dráma felújított változatát egy alternatív színjátszó társulattal, a darab címszerepének eljátszására. Másfél évig futott az előadást, ami ez idő alatt negyvenszer ment le. 2013-ban elbocsájtották a rádiótól. Ezután alkalmi feladatokat vállalt a Klubrádiónál.
Az 1990-es évek közepétől újságíróként is dolgozott. A 168 Óra közéleti hetilapnál, a Mozgó Világ folyóiratnál, 1999-től a Népszabadság hétvégi mellékletében jelentek meg interjúi, tárcái, tévékritikái, színházi írásai és riportjai, 2000-től pedig a Premier színházi magazin számára készített tárcákat, portrékat, interjúkat.
2013-tól Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója felkérte, hogy segítse a színház kommunikációját. Így itt szervezte meg a szociális tematikákat feldolgozó első két „történetfelolvasó maratont”: 2014-ben a Holokauszt és a családom estet, 2015-ben a gyerekek elleni erőszak témakörben. 2017-ben „Szüléstörténetek” címmel már a Pesti Magyar Színházban zajlott az esemény, aminek ettől az évtől kezdve sajtóreferense.
2013-ban és 2016-ban jelent meg egy-egy életrajzi ihletettségű könyve a Park Kiadónál. Az előbbi, a Szegény anyám, ha látnám fia (Juhász Tomi) és saját történetét dolgozza fel. Az utóbbi, az Anyavalya „anyaregény”, amelynek epizódjait történelmi események keretezik. 2019-ben jelent meg szintén a Park Kiadónál harmadik kötete, a Meddig jössz című vidéki színházi-szerelmes regény – főszereplője, Lili már korábbi tárcáiban, novelláiban megszületett, története pedig a ’90-es évek vidéki színházairól és a színészi életforma buktatóiról és örömeiről szól, amit Presser Gábor és Sztevanovity DusánCsak dalok című lemezének szövegei tagolnak.
Hüpatia-médiadíj, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségéért a magyar sajtóban (a 2012-ben elhangzott Kramer kontra anyaság és Tiltakozó rendezvény a kényszerláthatás ellen riportjaiért, 2013)
↑Rádió-dokumentumok 1992 (Galántai György interjú, kérdező: Sándor Erzsi, Kossuth Rádió, Magyarországról jövök, CD 14.28. Rádió-dokumentum - 1992.06.18.) Artpool (hozzáférés: 2017. szeptember 6.)
↑Szegvári Katalin: Ismerős hangok - vendég Sándor Erzsi, akivel új könyvéről beszélgetünk: Színház az egész világ... ez lehetne a mottója a Meddig jössz c. kötetnek, radiobezs.hu - 2019. június 18.
Molière: Tudós nők fekete-fehér, magyar színházi közvetítés, 1980 (Közvetítés az Ódry Színpadról Molière vígjátékának legendás főiskolai vizsgaelőadása Major Tamás rendezésében.), nava.hu - 2014. szeptember 1.