A mai világban a Sándor Judit különböző területeken nagy jelentőséggel bír. A politikától a populáris kultúráig a Sándor Judit állandó vitatéma lett, és a közönség széles skálája számára nagyon érdekes. Az idő múlásával a Sándor Judit fejlődött, és új dimenziókat öltött, amelyek felkeltették a szakértők és a rajongók figyelmét. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Sándor Judit különböző oldalait, és elemezzük modern világunkra gyakorolt hatását. Történetétől a jövőre vonatkozó következményeiig egy részletes elemzésbe fogunk belemerülni, amely megvilágítja ezt a ma oly fontos jelenséget.
Sándor Judit | |
1971-ben | |
Született | 1923. október 10. Budapest |
Elhunyt | 2008. október 24. (85 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Hárs Ernő |
Szülei | Sándor József |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (25. parcella, 3. sor, 9. sír) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor Judit témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sándor Judit (Budapest, 1923. október 10. – Budapest, 2008. október 24.) magyar opera-énekesnő (mezzoszoprán, szoprán) volt. Férje Hárs Ernő költő.
Édesapja számvevőségi tanácsos volt. A középiskolát a Budapesti Evangélikus Leánygimnáziumban végezte el. Itteni énektanára Kapi-Králik Dezső volt. Először az iskola 1937-es, a kufsteini várbörtönhöz tett kirándulásán énekelt nyilvánosan. Nagy hangsúlyt fektetett a szép magyar beszéd elsajátítására is, ennek köszönhette művészi pályáján kiváló szövegmondását. Rendszeres zenei tanulmányait a gimnázium utolsó éveiben a Fodor Zeneiskolában kezdte Gervay Erzsébet tanítványaként, majd 1941-1948 között a Zeneakadémián tanult K. Durigo Ilona, dr. Molnár Imre és Walter Margit felügyelete alatt.
Az Operaház 1948-ban szerződtette, az első évadban ösztöndíjasként. 1948. november 13-án debütált Mozart Varázsfuvolájának második hölgyeként. A társulat tagja volt 1978-ig. Szoprán és mezzoszoprán szerepeket egyaránt énekelt, különösképpen Mozart operáiban.
Oratórium- és dalénekesként is nemzetközi hírnevet szerzett. 1978 után egyre inkább előtérbe került pedagógiai tevékenysége és több nemzetközi énekverseny zsűrijének munkájában vett részt. Nagy érdemeket szerzett Arnold Schönberg és Paul Hindemith műveinek tolmácsolójaként.
„ | A jó tanár egy kicsit művész, amikor tudásanyagát előadja, a jó művész pedig oktat, amikor az emberekbe, a közönségbe beleplántálja mindazt a szépet, amit befogadni és átélni érdemes. | ” |