Sándoregyháza

Napjainkban a Sándoregyháza olyan téma, amely különböző területeken egyre nagyobb aktualitást kap. Legyen szó a technológia, a tudomány, a társadalom vagy a kultúra világáról, a Sándoregyháza felkeltette a szakértők és általában a közvélemény figyelmét. A Sándoregyháza iránti érdeklődés folyamatosan fejlődő vitához, valamint a következményeinek és következményeinek mélyreható elemzéséhez vezetett. Ebben a cikkben a Sándoregyháza-hez kapcsolódó különböző szempontokat és annak mai hatását vizsgáljuk meg. Továbbá megvizsgáljuk a Sándoregyháza körül kialakult trendeket, és javaslatot teszünk annak jövőjére vonatkozóan.

Sándoregyháza (Иваново / Ivanovo)
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Sándoregyháza címere
Sándoregyháza címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségPancsova
Rangfalu
Alapítás éve1876.
Irányítószám26223
Körzethívószám+381 13
Népesség
Teljes népesség1053 fő (2011) +/-
Népsűrűség22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság68 m
Terület51,8 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 44′ 10″, k. h. 20° 42′ 02″Koordináták: é. sz. 44° 44′ 10″, k. h. 20° 42′ 02″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándoregyháza témájú médiaállományokat.

Sándoregyháza (szerbül Иваново / Ivanovo, németül Alexanderkirchen vagy Iwanowo) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Pancsova községben.

Fekvése

Pancsovától 18 km-re délre, a Duna bal partján fekszik.

Története

Sándoregyháza egyike a Dél-bánság három bukovinai székely településének (a másik kettő Székelykeve és Hertelendyfalva).

A falu 1876-ban az egykori Határőrvidéken, Ivanova község Duna által elpusztított területén települt. Először 200 bolgár és német család telepedett itt le a Bánság más területeiről, de az árvizek után hamarosan elhagyták a települést, majd 1883-1886. között bukovinai székely telepesek érkeztek Andrásfalváról (Măneuti) és Istensegíts (Tibeni) településről.

1888-ban és 1897-ben az árvíz a község határát újból elöntötte, ezért a Bukovinából érkezett székelyek nagy része visszatért Bukovinába, más részük a bácskai sváb és horvát falvakban húzódott meg, ahol későbbi időkben felszívódtak, beolvadtak.

A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott.

Népesség

1910-ben 2535 lakosából 1314 fő magyar, 424 fő német, 4 fő szlovák, 9 fő román, 3 fő horvát, 13 fő szerb, 763 fő egyéb (legnagyobbrészt bolgár) anyanyelvű volt. Ebből 2457 fő római katolikus, 13 fő görögkatolikus, 44 fő református, 4 fő ág. hitv. evangélikus, 10 fő görögkeleti ortodox, 2 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1371 fő tudott írni és olvasni, 2087 lakos tudott magyarul.

Demográfiai változások

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
2169 2196 2066 1893 1947 1439 1131 1053

Etnikai összetétel

Nemzetiség Szám %
Magyarok 452 39,96
Bolgárok 307 27,14
Szerbek 223 19,71
Jugoszlávok 24 2,12
Szlovákok 15 1,32
Macedónok 13 1,14
Horvátok 9 0,79
Románok 5 0,44
Szlovének 4 0,35
Németek 4 0,35
Montenegróiak 3 0,26
Muzulmánok 2 0,17
Egyéb/Ismeretlen

Jegyzetek

A Szent Vendel apát katolikus templom

Források

Külső hivatkozások