Napjainkban a São Pedro- és São Paulo-szigetcsoport téma a széles közvélemény számára nagyon fontos és érdekes. Megjelenése óta felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, folyamatos vitát generálva természetéről és relevanciájáról különböző területeken. Akár a társadalomra, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, akár a technológiai fejlődésben betöltött jelentősége miatt, a São Pedro- és São Paulo-szigetcsoport tanulmányozásra és elmélkedésre érdemes témának bizonyult. Ebben a cikkben a São Pedro- és São Paulo-szigetcsoport-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, és egy átfogó és részletes elképzelést kínálunk, amely igyekszik hozzájárulni e jelenség megértéséhez és értékeléséhez.
São Pedro- és São Paulo-szigetcsoport (Arquipélago de São Pedro e São Paulo) | |
Kutatóállomás és világítótorony a szigetcsoporton | |
Közigazgatás | |
Ország | Brazília Pernambuco állam |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Atlanti-óceán |
Nagyobb szigetek | 5 |
Terület | 0,013 km² |
Tengerszint feletti magasság | 18 m |
Legmagasabb pont | 18 m |
Időzóna | UTC−2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 0° 55′ 02″, ny. h. 29° 20′ 44″Koordináták: é. sz. 0° 55′ 02″, ny. h. 29° 20′ 44″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz São Pedro- és São Paulo-szigetcsoport témájú médiaállományokat. |
A São Pedro- és São Paulo-szigetcsoport (portugálul Arquipélago de São Pedro e São Paulo, ASPSP) egy Brazíliához tartozó szigetcsoport az Atlanti-óceán középső részén, 80 km-re északra az Egyenlítőtől. A szigetek 940 km távolságra fekszenek Brazília partjaitól, 627 km-re a Fernando de Noronha-szigetcsoporttól és 1 824 km-re Afrika nyugati partján fekvő Bissau-Guineától.
Brazília 1986-ban természetvédelmi területté nyilvánította a São Pedro- és São Paulo-szigetcsoportot, a Fernando de Noronha-szigetcsoporttal és a Rocas-atollal együtt. A legnagyobb szigeten 1998. június 25-i óta folyamatos jelleggel működik egy a brazil haditengerészet által fenntartott, de civil kutatókat foglalkoztató tudományos megfigyelőállomás.
A São Pedro- és São Paulo-szigetcsoport a széttartó dél-amerikai és az afrikai tektonikus lemezek között húzódó Szent Pál-törésvonal mentén emelkednek ki a vízfelszín fölé. A sziklákat ultrabázikus mélységi kőzet, peridotit és szerpentinit alkotja.
A szigetcsoport öt szigetből és számos kisebb-nagyobb sziklából, sziklacsúcsból áll.
A szigeteken nincsen ivóvíz forrás. A Belmonte-sziget kivételével, -amelyet szórványosan benépesítenek mohák és fűfélék- a szigetek teljesen kopárak. A szigetek számos tengeri madárfajnak nyújtanak költőhelyet és védelmet, mint például a barna noddi (Anous stolidus), a fekete noddi (Anous minutus) és a fehérhasú szula (Sula leucogaster).
A szigetcsoportot portugál tengerészek fedezték fel véletlenül, 1511-ben. Egy hat karavellából álló flotta Portugáliából India felé tartott a nyílt tengeren, amikor a São Pedro nevű vitorlás az egyik éjszaka folyamán, a rossz látási viszonyok miatt hajótörést szenvedett az ismeretlen sziklákon. A legénységet a flotta másik hajója, a São Paulo mentette ki. Az eseményben részt vevő két karavella lett a szigetcsoport névadója.