Ebben a cikkben a Süttői Állami Erdei Vasút-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. Felfedezése vagy népszerűsítése óta a Süttői Állami Erdei Vasút nagy hatást váltott ki különböző területeken, vitákat és kérdéseket generált jelentésével, következményeivel és lehetséges alkalmazásaival kapcsolatban. Ebben a cikkben megpróbáljuk megvilágítani a Süttői Állami Erdei Vasút-et, és elemezzük jelentőségét a modern társadalomban, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy csak kíváncsi, hogy többet megtudjon róla, ez a cikk részletes és naprakész betekintést nyújt a Süttői Állami Erdei Vasút-be.
Süttői Állami Erdei Vasút | |
Kisvasúti emlékhely Süttőn | |
Ország | Magyarország |
Város | Süttő |
Átadás | 1918 |
Megszűnés | 1971 |
Tulajdonos | Csernoch János esztergomi érsek, Süttői Állami Erdei Vasút |
Hossz | 31,3 km |
Nyomtávolság | 760 |
Maximális adhéziós emelkedés | 45 % |
Maximális sebesség | 15 km/h |
A Süttői Állami Erdei Vasút keskeny (760 mm) nyomtávolságú vasút volt Komárom-Esztergom megyében Süttő, Pusztamarót és Tardosbánya között. 1971. december 31-én megszűnt.
A vasút a környékbeli erdők faanyagát, a süttői és a tardosi vörös mészkőbányák kövét, az egykori Pusztamarót település mellett művelt almaültetvény termését és egyéb mezőgazdasági termékeket szállított Süttőre. Fénykorában kirándulókat is szállított, jelentős turisztikai szerepet töltve be. Sorsát az pecsételte meg, hogy a terület kezelését a Magyar Néphadsereg vette át.
Az I. világháború idején nagyon magasra emelkedtek a szekeres fuvarozási költségek, emiatt gazdaságtalan lett Csernoch János esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás birtokát képező Süttő környéki erdők fájának leszállítása a süttői dunai kikötőhöz, illetve a 4-es számú Almásfüzitő-Esztergom nagyvasút vonalra. Ezért a birtokos 1917-ben 760 mm-es saját erdei vasút megépítését határozta el. A nyomvonal részben a XIX. században ugyanitt működő lóvasút vonalak helyén épült meg. Ismert, hogy a komáromi erődök 1850 és 1871 között zajló építéséhez süttői és tardosi vörös mészkövet is használtak.