Siga Naoja
A mai világban a Siga Naoja az emberek széles köre számára kiemelt jelentőségű és érdeklődésre számot tartó témává vált. Az amatőröktől a szakértőkig a Siga Naoja felkeltette a figyelmet és vitát váltott ki a társadalom számos területén. Hatása túlmutat a földrajzi és kulturális korlátokon, és különböző tudományágak vizsgálatának és elemzésének tárgya. Ebben a cikkben a Siga Naoja-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől és fejlődésétől kezdve a következményeiig és a lehetséges jövőbeli fejlesztésekig. Legyen szó történelmi jelenségről, releváns alakról vagy aktuális témáról, a Siga Naoja az eszmék és ismeretek cseréjének találkozási pontja, amelyet teljes egészében meg kell értenünk, hogy kontextusba helyezzük relevanciáját társadalmunkban.
| Siga Naoja | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1883. február 20. Isinomaki |
| Elhunyt | 1971. október 21. (88 évesen) Tokió |
| Sírhely | Aoyama Cemetery |
| Nemzetiség | japán |
| Szülei | Naoharu Shiga |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Siga Naoja témájú médiaállományokat. | |
Siga Naoja (japánul: 志賀 直哉, Hepburn-átírással: Shiga Naoya) (Isinomaki, 1883. február 20. – Tokió, 1971. október 21.) japán prózaíró.
Élete
A Mijagi prefektúrabeli Isinomakiban született, apja szamurájleszármazottból lett bankár. Anyja korán meghalt, sokat költöztek, és Siba a több mint 20 lakóhelyükről rendre írt egy-egy elbeszélést. A Gakusúinba („Nemesi Iskola”) járt, majd a Tokiói Egyetemen végzett el pár évet (s közben katolizált), de diplomát nem szerzett.
Nagyobb lélegzetű művei szinte kivétel nélkül „énregények” (sisószecu), amelyek vallomásos modorban dolgozzák fel az író életét, élményeit, családját, ismeretségi körét. Egyszerű, tárgyilagos stílusát dicsérte Akutagava Rjúnoszuke, bírálta viszont többek között Dazai Oszamu. A második világháború után évekig Atami fürdőhelyen élt, ahol gyakori vendége volt a neves filmrendező, Ozu Jaszudzsiró. 1949-ben a Kultúra-érdemrenddel tüntették ki, utolsó 35 évében jóformán alig írt, csak korábbi sikerei fényében fürdött: hívei, kritikusok, olvasók bungaku no kamiszamá-nak, az „irodalom istenének” nevezték, és sok mindent megbocsátottak neki (egyik hóbortos ötlete például az volt, hogy a francia legyen Japán hivatalos nyelve).
Fontosabb művei
- Kamiszori („A borotva”, elbeszélés, 1910)
- Ócu Dzsunkicsi (regény, 1912)
- Szébé és a dísztök („Szeibei to hjótan”, elbeszélés, 1913)
- Vakai („Megbékülés”, regény, 1917)
- Anja kóro („Egy sötét éjszaka múlása”, regény, 1921–37)
Magyarul
- Szébé és a dísztök, in: Modern japán elbeszélők, Európa, 1967
Források
- Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
- Kato, Shuichi: A History of Japanese Literature I–III., III. kötet, Kodansha, Tokyo, 1983, ISBN 0870115693
