Simon de Montfort, Leicester 6. grófja
A mai világban a Simon de Montfort, Leicester 6. grófja olyan téma, amely különböző kontextusokban nagy jelentőséget és relevanciát kapott. Mind személyes, mind szakmai szinten a Simon de Montfort, Leicester 6. grófja kulcsfontosságú szerepet játszik a társadalomban való kapcsolatunkban, munkánkban és működésünkben. Hatása a technológiától a politikáig számos területen érezhető volt, és befolyása az idő előrehaladtával tovább növekszik. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Simon de Montfort, Leicester 6. grófja jelentőségét, és azt, hogy hogyan alakította és alakítja tovább azt a világot, amelyben élünk.
| Simon de Montfort, Leicester 6. grófja | |
 | |
| Született | 1208. május 23. Montfort-l’Amaury |
| Elhunyt | 1265. augusztus 4. (57 évesen) Evesham |
| Állampolgársága | angol |
| Házastársa | Eleanor of Leicester (1238. január 7. – )[1][2] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Alix de Montmorency Simon de Montfort, Leicester 5. grófja |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | Lord High Steward |
| Halál oka | csatában esett el |
| Sírhelye | Evesham Abbey |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Simon de Montfort, Leicester 6. grófja témájú médiaállományokat. | |
Simon de Montfort gróf (Montfort-l’Amaury, 1208. május 23. – Evesham, 1265. augusztus 4.), francia születésű, angol szolgálatba állt főnemes, IV. Simon de Montfort grófnak, az albigensek elleni keresztes hadjárat vezetőjének negyedik fia, Leicester 6. grófja (Earl of Leicester). 1265-ben esett el az eveshami csatában.
Élete
1230 körül ment Angliába, ahol III. Henrik angol királytól megkapta Leicester grófságát, és 1238. január 7-én feleségül vehette a király 22 esztendős húgát, a hat éve özvegy, gyermektelen Angliai Eleonórát. 27 évig tartó frigyükből hét gyermek született: Henrik, Simon, Imre, Guy, Johanna, Richárd és Eleonóra.
1258-ban már a bárói liga tagjai között találjuk, ahol vezető szerephez csak a mozgalom radikalizálódását követően jutott. 1259 végétől a reformpárt meghatározó alakja lett. Franciaországi száműzetésbe vonulása (1261. december – 1263. április) alatt is megőrizte ezt a tisztségét. A lewesi csatát követően szinte diktátori hatalommal állt az ország élén, de alig egy évre rá, 1265-ben, az eveshami csatában elesett. Özvegye még 9 évig élt, s többé nem ment férjhez.
Jegyzetek
- ↑ Kindred Britain
- ↑ p10152.htm#i101518, 2020. augusztus 7.
Források
- Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve. A középkor. I–II. kötet. Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963-389-820-X és ISBN 963-389-819-6 (2005)
