A mai világban a Somebody to Love (Queen-dal) olyan téma, amely minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. Az idő múlásával a Somebody to Love (Queen-dal) egyre fontosabbá vált különböző területeken, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a társadalomig. Nem számít, hogy technológiai fejlődésről, történelmi eseményről, közéleti személyiségről vagy bármilyen más vonatkozásról van szó, a Somebody to Love (Queen-dal) jelentősen befolyásolta gondolkodásunkat és cselekvésünket. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Somebody to Love (Queen-dal) hatását és jelentőségét, valamint a mai világra gyakorolt hatásait.
Queen Somebody to Love | ||||
kislemez a(z) A Day at the Races albumról | ||||
B-oldal | White Man | |||
Megjelent | 1976. november 12. (Európa) 1976. december 10. (Amerika) | |||
Formátum | 7", 12', CD, kazetta | |||
Felvételek | 1976. július–november The Manor, Wessex Sound Studios és Sarm East Studios, London, Anglia | |||
Stílus | Rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 4:56 | |||
Kiadó | EMI, Elektra | |||
Szerző | Freddie Mercury | |||
Producer | Queen | |||
Queen-kronológia | ||||
| ||||
Az A Day at the Races album dalai | ||||
| ||||
Hangminta | ||||
Videóklip | ||||
Hivatalos videóklip | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Somebody to Love a hatodik dal a brit Queen rockegyüttes 1976-os A Day at the Races stúdióalbumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt, aki többek között a gospel és soulzenét is kedvelte, és egyik példaképe, Aretha Franklin inspirálta erre a dalra.
Nagymértékben épít Mercury, valamint Roger Taylor dobos és Brian May gitáros énekesi tudására, hármójuk kórusát annyiszor felülvételezték, hogy a végeredmény úgy hangzott, mintha egy száztagú kórus énekelte volna. Bizonyos tekintetben viszont másfajta megközelítést igényelt, mint az ugyancsak ének központú „Bohemian Rhapsody”: „ugyanaz a három ember énekel a nagy kórusrésznél, de azt hiszem, itt más volt a technikai megközelítés , mert gospelszerű benne az ének – eltér attól, amiket általában csinálni szoktunk. Szerettem volna egy ilyen Aretha Franklin-stílusú számot is. Megihletett a gospel-hangzás, amely a korai lemezein hallható. Úgy tűnik, mintha ugyanazokat a harmóniákat használnám, de más tartományban szólalnak meg.”
Denise Sullivan, az AllMusic kritikusa szerint „Mercury írt egy lélekkereső számot, amelyben megkérdőjelezi Isten szerepét egy szerelem nélküli életben, és így ez a nagyon személyes kijelentés egyszerre univerzális jelentőségű lett.” Más értelmezés szerint amikor Mercury a szabadságvágyról énekel, akkor valójában azon vágyát fejezi ki, hogy nem akarja többé titkolni a biszexualitását. A dalban Mercury zongorázik.
A megjelenését megelőző történet nagyban hasonlított a „Bohemian Rhapsody” esetére: Mercury és Taylor odaadták egy felvételét Kenny Everett rádiós műsorvezetőnek, aki lejátszotta a rádióban, mire a hallgatók tömegével telefonáltak be, hol lehet megszerezni a dalt. 1976. november 12-én kislemezen is megjelent, a második helyet érte el Angliában, a tizenharmadikat Amerikában. A videóklipjét Bruce Gowers rendezte, egyrészt a stúdióban, felvétel közben filmezte az együttest, másrészt koncertfelvételekből állította össze a klipet.
Nick Kent az NME-től kissé cinikusan írta róla: „Mercury és az ő kis csapata turbékolgat és trillázgat azokkal a rájuk annyira jellemző sterilen precíz harmóniákkal… Egyébként a „Somebody to Love” kislemez viszonylag enyhe példája ennek. És igen, szörnyen művészi és aprólékosan kivitelezett dal Figyelembe véve, hogy mi más van még ezen a lemezen, valójában egészen elfogadható.” A The Washington Post kiemelte, milyen ügyesen tudják többek közt ebben a dalban is kihasználni a stúdió nyújtotta lehetőségeket. 2002-ben Jim DeRogatis a Chicago Sun-Times hasábjain erősen dicsérte: „talán a Queen valaha volt legszebb dala, tökéletes egyensúlyt talál a szépség, a grandiózusság és az érzelmek között, anélkül, hogy szükségtelenül csöpögőssé válna.” 2011-ben David Cavanagh az Uncutban úgy vélte, „a Queen kislemezek elvesztették akkorra a keménységüket – a »Somebody to Love« egy könnyed kabaréban is elment volna.”
1977 és 1985 között rendszeresen játszották a koncerteken, bár az 1980-as The Game Tour és az 1982-es Hot Space Tour során csak ritkán játszották, a koncerteknek csak közel ötödén. Felkerült a 2004-es Queen on Fire – Live at the Bowl koncertalbumra és koncertfilmre, valamint a 2007-es Queen Rock Montreal DVD-re. Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten George Michael adta elő a Londoni Közösségi Gospelkórus kíséretével. Az előadás nagy sikert aratott, többen a koncert legjobbjának tartották, hatására még az is felmerült, hogy a nemrég elhunyt Mercury után Michael lesz az együttes új énekese. Ez utóbbi változat 1993. április 19-én a Five Live középlemezen húzódalként jelent meg. A kiadvány az első helyet érte el Angliában, a harmincadikat Amerikában, és több mint egymillió font bevételt hozott a Mercury Phoenix Trustnek.
Hangszerek:
Helyezések
|
7" kislemez (EMI 2565, Anglia/Elektra E-45362, Amerika)
3" CD (Parlophone QUECD4, Anglia)
|