A következő cikkben a Stefan Wyszyński témáját járjuk körül, amely az idők során különböző területeken érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Stefan Wyszyński eredetétől napjaink relevanciájáig szakértők és rajongók tanulmányozásának és elemzésének tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk annak hatását, fejlődését és a lehetséges kihívásokat, amelyekkel a mai társadalomban szembesül. Egy multidiszciplináris megközelítésen keresztül igyekszünk megérteni a Stefan Wyszyński-hez kapcsolódó különféle dimenziókat és szempontokat, átfogó jövőképet kínálva, amely gondolkodásra és vitára hív.
| Stefan Wyszyński | |
| Született | 1901. augusztus 3.[1][2][3][4][5] Zuzela |
| Elhunyt | 1981. május 28. (79 évesen)[1][2][3][4][5] Varsó[6] |
| Állampolgársága | lengyel |
| Nemzetisége | lengyel |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Lublini II. János Pál pápa Egyetem |
| Halál oka | gyomorrák |
| Sírhelye | Szent János-főszékesegyház |
| Varsó érseke és Gnieznó érseke | |
| Vallása | római katolikus |
| Szentelők |
|
| Hivatal | lublini püspök |
| Hivatali idő | 1946-1948 |
| Elődje | Marian Leon Fulman |
| Utódja | Piotr Kałwa |
| Hivatal | gnieznói és varsói érsek |
| Hivatali idő | 1948–1981 |
| Elődje | August Hlond |
| Utódja | Józef Glemp |
| Stefan Wyszyński aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan Wyszyński témájú médiaállományokat. | |
Stefan Wyszyński (Zuzela, 1901. augusztus 3. – Varsó, 1981. május 28.) Varsó érseke és Gnieznó érseke, August Hlond utóda. 1953. január 12-től haláláig bíboros, Lengyelország prímása, gyakori nevén az "évezred prímása". A lengyel katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja, jelentősége Mindszenty Józseféhez hasonló.
Boldoggá, illetve szentté avatásának sok támogatója van a Vatikánban és Lengyelországban, a nácizmussal és a kommunizmussal való szembenállása, valamint a II. János Pál pápához fűződő kapcsolata miatt. Az eljárás 2001 óta Rómában folyik.[7] A boldoggá avatás 2021. szeptember 12-én, Varsóban megtörtént.[8]
Wyszyński egy Zuzela nevű faluban született 1901-ben, mely település a Nyugati-Bug folyónál fekszik, s mely terület az első világháború végéig az Orosz Birodalom területe volt. Szüleinek, Stanisławnak (a helyi templom orgonistájának) és Juliannának (leánykori nevén Karp) második gyermekeként látta meg a napvilágot. A családja 1910-ben Andrzejewbe költözött. Kilencévesen elveszítette édesanyját, 1911-ben édesapja Varsóba küldte, ahol 1912 és 1914 között a Górskiego Gimnazjum tanulója volt. 1914 és 1916 között Łomżában, a Piotr Skarga Fiúgimnázium diákja volt. 1917-ben jelentkezett a X. Pius Gimnáziumba, mely szemináriumi tanulmányainak megkezdését jelentette Włocławekben.
1920–1924 között Włocławekben a Felsőfokú Szeminárium tanulója volt volt. Felszentelésére 1924. augusztus 3-án (23. születésnapján) került sor szintén ebben a városban, mégpedig a Szűz Mária Mennybemenetele Főszékesegyházban Wojciech Stanisław Owczarek megyés püspök által, miután Wyszyński felépült a kórházi kezelést igénylő súlyos betegségéből. Tanulmányaival ezt követően sem hagyott fel: 1925–1929 között joghallgató volt a Lublini Tudományegyetem (a mai II.János Pál Tudományegyetem) Jogi, kánonjogi és közigazgatási karán, majd a Lublini Katolikus Egyetem Jogi és közgazdaságtudományi karán, ahol doktorált „A család, az egyház és az állam iskola joga” című disszertációjával.
1931-ben segédlelkész a przedczi Szent Család plébánián. Társadalmi tevékenysége ez alatt az idő alatt sem csökkent: 1932-től főszerkesztője a włocławeki „ Ateneum Kapłańskie” egyházi havilapnak, s vezetője a „Sodalicja Mariańska” nevű világi keresztény egyesületnek, valamint keresztény munkásegyetemet és társadalmi-oktatási tevékenységet vezetett a keresztény szakszervezetekben. Miután a második világháború kirobbant, Michał Kozal püspök utasítására, a lublini vajdaságban, egy Stanisławka nevű faluban rejtőzködött a Gestapo elől. Ekkor történt, hogy véletlenül betoppant egy teljesen kimerült szülőanya házába, miután már nem tudott segítséget hívni, bába és ápolónő lett a szülés idejére. A varsói felkelés idején a város környékén elterülő Laskiban élt. „Radvan” álnéven a Honi Hadsereg egyik alakulatánál és a felkelők tábori kórházában volt káplán.
Miután a világháború véget ért, Wyszyński visszatért Włocławekbe, ahol újjászervezte a szemináriumot s ellátta a rektori feladatokat. 1946-ban kinevezték őt a Lublini egyházmegye megyés püspökévé. A püspökké Hlond lengyel prímás szentelte ez év augusztusában. Püspöki címerébe a Soli Deo (Gloria) jelszót helyezte, mely annyit tesz, hogy Egyedül Istennek (legyen dicsőség).
A szocialista lengyel állam intézkedések sorozatával igyekezett ellehetetleníteni az egyházat az 1950-es években. Sor került az egyházi vagyon majdnem teljeskörű elkobzásra a templomok és a temetők kivételével. Bár a hitoktatást beszüntették, de az ifjúság „ateizálása” terén csekély sikert értek el. Ettől függetlenül megkezdődött a papság tömeges letartóztatása – ez 1951-ben kilencszáz egyházi személyt érintett–, és 1953-ban Czesław Kaczmarek kielcei püspököt (1938–1963) koncepciós perben elítélték. Mivel Wyszyński felemelte szavát az állami szószegés miatt, kiállt Kaczmarek mellett, továbbá elutasította, hogy a papság államesküt tegyen, 1953 szeptemberében letartóztatták. Nem sokkal később segédpüspöke (és jóbarátja), a szintén karizmatikus Antoni Baraniak későbbi poznańi érsek (1957–1977) is osztozott sorsában. Wyszyńskit végül ítélet nélkül három különböző helyen tartották fogva a legszigorúbb felügyelet alatt.