Sud Aviation Caravelle

Sud Aviation SE 210 Caravelle
Caravelle az Air France színeiben
Funkció	Középhatótávolságú utasszállító repülőgép
Gyártó	Sud Aviation, Aérospatiale
Sorozatgyártás	1958–1973
Gyártási darabszám	279
Fő üzemeltetők	Air France
Első felszállás	1955. május 27.
Szolgálatba állítás	1959. május 6.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sud Aviation Caravelle témájú médiaállományokat.

A Sud Aviation SE 210 Caravelle (kiejtése kb. „kárável”) kéthajtóműves sugárhajtású utasszállító repülőgép. 1958 és 1973 között gyártotta a francia Sud aviation, később Aérospatiale társaság. A Caravelle, a világ első sorozatban gyártott kéthajtóműves sugárhajtású utasszállítója rövid- és középtávú útvonalakra készült. Tervezése során több innovatív megoldást alkalmaztak, ezek egyike, hogy a hajtóművei nem a szárnyban vagy a szárny alá függesztett gondolákban vannak, hanem a gép farkánál kétoldalt helyezkednek el. A Caravelle különböző változatai 80–130 utast szállíthatnak 1650–3400 km közötti maximális távolságra.

A Caravelle-t több különböző változatban gyártották, kezdetben egyáramú Rolls-Royce Avon hajtóművekkel. Az amerikai piacra szánt változatot először a General Electric által gyártott erőforrással látták el (Caravelle 10A), de a későbbi gazdaságosabb, kétáramú Pratt & Whitney JT8D hajtóművekkel felszerelt változatok (Caravelle 10B stb.) sem váltották be az üzleti reményeket. A különféle verziók ezen kívül a törzs hosszúságában is különböznek: az alaptípus 32,01 m, a leghosszabb Caravelle 12-es 36,24 m hosszú.

Az első prototípus 1955. május 27-én szállt fel először, az első szériagépet az Air France állította szolgálatba 1959. május 6-án. Az idő múlásával, a 60-as, 70-es években a légi forgalom növekedésével a légitársaságok egyre nagyobb befogadóképességű típusokat igyekeztek szolgálatba állítani, emiatt a Caravelle-ek egy részét kivonták a forgalomból vagy charter társaságoknak adták át. A 80-as években a korszerűbb repülőgépek fokozatosan kiszorították a Caravelle-eket, melyek vagy a bontóban végezték, vagy afrikai, dél-amerikai légitársaságokhoz kerültek. A géptípus Európában a 90-es évek végén, másutt a 2000-es években fejezte be pályafutását.

Annak ellenére, hogy a Caravelle volt az első sugárhajtású utasszállító repülőgép a rövid- és középtávú gépek piacán, a Douglas DC–9 és a Boeing 727 hamar utolérték és megelőzték őt nagyobb szállító kapacitásuk és hatótávolságuk révén. Bár 20 példányt el tudtak adni az Egyesült Államokban, a többség Európában és Afrikában kelt el; a géptípussal kapcsolatos üzleti várakozások nem teljesedtek be. A Caravelle-ből 1973-ig a prototípusokkal együtt összesen 282 darab épült.

• Gyártó: Sud Aviation, Aérospatiale
• Első repülés: 1955. május 27.
• Személyzet: 2 fő
• Szállítható személyek száma: 91 fő

• Hossz: 33,01 m
• Fesztáv: 34,30 m
• Magasság: 8,72 m
• Szárnyfelület: 146,7 m²
• Üres tömeg: 30 055 kg
• Maximális felszállótömeg: 56 000 kg
• Maximális hasznos terhelés: 9100 kg

• Hajtóművek száma: 2
• Hajtóművek típusa: Pratt & Whitney JT8D-9 alacsony kétáramúsági fokú gázturbinás sugárhajtómű
• Hajtómű tolóereje: 64,4 kN

• Utazósebesség:
• Legnagyobb sebesség: 825 km/h
• Utazómagasság: 12 000 m
• Hatótávolság: 3300 km

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sud-Aviation SE 210 Caravelle című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Sud SE 210 Caravelle – airliners.net. (Hozzáférés: 2016. augusztus 9.)

• Fokker F28 Fellowship
• McDonnell Douglas DC–9
• BAC One-Eleven
• Tu–134
• Jak–42