A mai világban a Szent Péter-templom (Bécs) olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a technológiai fejlődésben betöltött fontossága, akár a kulturális szférára gyakorolt befolyása miatt, a Szent Péter-templom (Bécs) minden korosztály és környezet minden ember figyelmét felkeltette. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Szent Péter-templom (Bécs) témáját, elemezve annak különböző dimenzióit és az idők során bekövetkezett fejlődését. A Szent Péter-templom (Bécs) eredetétől jelenlegi állapotáig tanulmányozás, vita és csodálat tárgya volt az akadémikusok, a rajongók és a kíváncsiak körében.
A Bécs történelmi központja világörökségi helyszín része |
Szent Péter-templom | |
műemlékileg védett objektum | |
Vallás | katolicizmus |
Egyházmegye | Bécsi főegyházmegye |
Építési adatok | |
Építése | 1701 |
Stílus | barokk építészet |
Alapadatok | |
Hosszúság | 50 m |
Szélesség | 20 m |
Elérhetőség | |
Település | Bécs, Innere Stadt |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 12′ 34″, k. h. 16° 22′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 34″, k. h. 16° 22′ 12″ | |
A Szent Péter-templom weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter-templom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A bécsi Szent Péter-templom, németül Peterskirche az osztrák főváros egyik műemléktemploma az Innere Stadtban (I. kerület).
Helyén Bécs egyik legrégibb, Nagy Károly által 792-ben alapított temploma állt, amelyből mára semmi sem maradt.
I. Lipót magyar király kezdeményezésére 1701-ben kezdték el újraépíteni a Peterskirchét, Gabriele Montani tervei alapján, amelyet két évvel később Johann Lukas von Hildebrandt homorú homlokzata és kupolája követett. A jelentősen megváltoztatott tervek alapján az építkezés Franz Jänggl és Francesco Martinelli irányításával 1708-ra befejeződött. A kőfaragást Johann Carl Trumler bécsi mester a környező birodalmi bányában kitermelt kemény kőből végezte.
Az építkezés 1722-ig nagyrészt befejeződött. Az új templomon a barokk Bécs első kupolája volt. A szakrális épület kompakt alakú, ovális belsővel, lenyűgöző mennyiségű téglalap alakú kiterjesztésekkel. A kupolás helyiséget főleg Matthias Steinl tervezte. A freskókat már Andrea Pozzo elkezdte, ám halála után eltávolították őket, hogy 1713-ban Johann Michael Rottmayr egy teljesen új programmal kezdhessen. A főoltár Antonio Galli da Bibiena (szerkezet) és Martino Altomonte (oltárkép) munkája. Az évek során a festmény sötétebbé vált, és komor megjelenést adott a belső térnek.
Joachim Georg Schwandtner, a Szentháromság Testvérisége szuperintendense a templomnak adományozott egy portikuszt, amelyet Andreas Altomonte készített el gutensteini márványból, 1751–53-ban. Johann Michael Strickner a birodalmi bányából további kőműveket, például lépcsőköveket szállított.
Az 1998 és 2004 közötti teljes felújítás, a festéssel együtt visszaadta a templom művészi ragyogását.
Az épület felfelé törekszik, mivel szűk a belső tér. Központi részén nagy kupola emelkedik, amelyet két tornyocska fog közre. A temérdek belső díszítés alkotója Matthias Steinl, a bejárati homlokzat fölötti baldachint 1753-ban Andreas Altomonte készítette.
A templombelső ovális kiképzésű, falait Johann Michael Rottmayr 1713-as freskója, a Miasszonyunk megkoronázása teljesen beborítja.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Peterskirche (Wien) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.