Ez a cikk a Sziki tölgyes témával foglalkozik, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Sziki tölgyes egy olyan téma, amely mai relevanciája és hatása miatt felkeltette az akadémikusok, a szakértők és általában a társadalom figyelmét. Az évek során a Sziki tölgyes olyan tanulmányok, kutatások és elemzések tárgya volt, amelyek rávilágítottak a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásaira és következményeire. Ebben az értelemben a cél a Sziki tölgyes jelentésének, eredetének, hatásának és lehetséges megoldásainak alapos feltárása, hogy átfogó és gazdagító jövőképet adjunk a témában.
A sziki tölgyes (Festuco pseudovinae – Quercetum) az enyhén lúgos kémhatású szolonyec szikes talajok jellemző növénytársulása. A sziki tölgyesekben a kisebb-nagyobb erdőfoltok füves tisztásokkal váltakoznak, ezért az erdős sztyepp társulások közé soroljuk őket. A leggyakrabban ősi morotvák, régi folyómedrek kanyarulataiban maradtak fenn.
Néhány kisebb foltban megmaradtak a Tiszántúlon (Crisicum flórajárás), amin kívül csak egyetlen állományuk nő a Kisalföld és a Kemenesalja határvidékén. Legismertebb tiszántúli képviselői:
A kevés tápanyagot tartalmazó talajban a sok nátriumsó vízelvonó hatása fiziológiai szárazságot idéz elő. Az A szint kilúgzott (inkább sztyeppesedő réti) szolonyec szikes, a mélyebb rétegek kémhatása enyhén lúgos. A talajvízszint viszonylag magas, évi ingadozása jelentős. Mai állományai zömmel a folyószabályozások és ezzel a talajvíz szintjének csökkenése után alakultak ki a korábbi üde sziki tölgyesekből vagy keményfás ártéri erdőkből. Elvileg kialakulhatott tatár juharos lösztölgyes elszikesedésével is, de konkrét példát erre nem ismerünk.
Degradáló tényezői:
A sziki tölgyes olyan ligetes kocsányos tölgyes, amelynek aljnövényzetében az erdei elemek sztyeppi és sziki fajokkal keverednek. Tisztásain:
Lombkoronája nem magasabb 15 méternél, az erdő szélein még kevesebb. Közönséges fajokból álló cserjeszintje összeolvad a lombkoronaszinttel. A kontinentális, pontusi és szubmediterrán flóraelemek együttes mennyisége 20% körüli. Bennszülött fajokat ritkán tartalmaz.
Uralkodó fafaja a kocsányos tölgy (Quercus robur).
A széleken előfordul:
(feltehetően csak ültetve, illetve elvadulva).
Az alsó lombkoronaszintben fává nő a tatár juhar (Acer tataricum).
A cserjeszint jellemző növénye a vadkörte (Pyrus pyraster)
A sziki tölgyesek gyepszintjében számos védett növény:
nő.
További, jellemző fajok:
A főleg az erdőszéleken élő sótűrő növények: