Ez a cikk a Szubordinacionizmus témával foglalkozik, amely számos területen nagy érdeklődést váltott ki. A Szubordinacionizmus felkeltette a szakértők, a rajongók és a nagyközönség figyelmét, így fontos elemezni és elmélyülni ebben a témában. A történelem során a Szubordinacionizmus kiemelkedő szerepet játszott különböző kontextusokban, többek között társadalmi, kulturális, politikai, gazdasági szempontokat is befolyásolva. Ezért elengedhetetlen, hogy alaposan megvizsgáljuk ezt a témát, hogy megértsük annak mai hatását és jelentőségét. A Szubordinacionizmus részletes feltárásával igyekszünk teljes és naprakész képet adni az olvasónak erről a témáról, ezzel is hozzájárulva az ismeretek gazdagításához és fontosságának megértéséhez.
A szubordinacionizmus a Szentháromságról alkotott keresztény nézet, amely nem tagadja meg ugyan a három személyt, de tagadja azok egylényegűségét. E nézet szerint a Fiú (Jézus) és a Szentlélek természeténél és léténél fogva az Atya Istennek van alárendelve.
Összetett szó: a latin sub (= alá) és ordinatio (= rendelés) szavakból.
Szubordináció = alárendeltség.
Mindenekelőtt Órigenész és tanítványa, az alexandriai Dionüsziosz tartotta ezt a nézetet. A 4. század végéig az egyházi nézetek többsége támogatta ezt a tant.
A Fiúnak az Atyával való egylényegűségét tagadta az arianizmus is, az alárendeltséget a Szentlélekre is kiterjesztették a makedoniánusok.
A 381-es konstantinápolyi zsinat eretnekségként elítélte a tanítást.