Szuzdal
A mai világban a Szuzdal egy nagyon sok szempontot felölelő téma, életünk minden területén jelen van. Akár a munkahelyen, akár társadalmi, kulturális vagy személyes szférában, a Szuzdal alapvető szerepet játszik társadalmunkban. Fontos megérteni a következményeit és az életünkre gyakorolt hatását, valamint a Szuzdal különböző nézőpontjait. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szuzdal különböző aspektusait, és azt, hogy hogyan befolyásolja mindennapi életünket.
| Szuzdal (Суздаль) | |||
 | |||
| A szuzdali kreml | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Vlagyimiri terület | ||
| Járás | Szuzdali | ||
| Alapítás éve | 999 | ||
| Városi jogokat kapott | 1778 | ||
| Polgármester | Olga Guszeva | ||
| Irányítószám | 601293 | ||
| Körzethívószám | +7 49231 | ||
| Autórendszám kódja | 33 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 9749 fő (2017) | ||
| Népsűrűség | 683 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 115 m | ||
| Terület | 15 km² | ||
| Időzóna | UTC+4 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Szuzdal
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 56° 25′ 16″, k. h. 40° 26′ 56″Koordináták: é. sz. 56° 25′ 16″, k. h. 40° 26′ 56″ | |||
Szuzdal
Pozíció a Vlagyimiri terület térképén
| |||
| Szuzdal weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szuzdal témájú médiaállományokat. | |||
_(2003).png)
Szuzdal (oroszul Су́здаль) oroszországi város, a Szuzdali járás központja. A Kamenka folyó partján, Vlagyimirtól 26 km-re északra fekszik. Nagy történelmi múltú, műemlékekben gazdag város, az Oroszországi Arany Gyűrű része. 2013-ban 10 240 lakosa volt.
Története
A krónikák először 999-ben említik Szuzdalt, az orosz őskrónika szerint pedig 1024-ben pogánylázadás tört ki a városban. A 12. században, Jurij Dolgorukij nagyfejedelem idején a Rosztov-szuzdali fejedelemség központjává vált. 1157-ben a fővárost áthelyezték Vlagyimirbe és a fejedelemséget átnevezték Vlagyimir-szuzdalinak. A 13. században önállóvá vált, a 14. sz. elején pedig a Szuzdal-Nyizsnyij Novgorod-i fejedelemség központja. 1392-ben Szuzdalt bekebelezte a Moszkvai Nagyfejedelemség.
A 16. század során több új kolostort építettek és megnagyobbították a régebbieket; a városhoz ekkor 11 kolostor tartozott.
1565-ben az opricsnyina-rendszer bevezetésekor Rettegett Iván Szuzdalt a kegyeiből kiesett zemscsina-területhez sorolta. A zavaros idők alatt a szuzdaliak szakítottak Sujszkijjal és beengedték a városba a lengyeleket, akik azt megerősítették és visszaverték a moszkvaiak ismételt ostromait. Eközben a város nagy károkat szenvedett.
1634-ben a krími tatárok fosztották ki Szuzdalt.
1644-ben egy tűzvészben a kreml egy része elpusztult.
1654-ben pestis tört ki, amely Szuzdal lakosainak felét elpusztította, összesen 2467 polgár maradt életben. Ezután Szuzdal növekedésnek indult, gazdasága fellendült, 1681-ben a városban 515 háztartást és 6145 lakost írtak össze.
A 18. századi közigazgatási reformok során először a Moszkvai, majd a Vlagyimiri kormányzósághoz sorolták. A 19. században csendes vidéki kisváros maradt, amelyet elkerült az ipari fejlődés és sokáig vasúti kapcsolata sem volt.
Szuzdalban 1930-tól elkülönítő tábor működött. Itt raboskodott 1932-től 1938-ban történt kivégzéséig Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyjev a világhírű közgazdász, konjunktúrakutató. A 45-60 éves hosszú ciklusokat a hazai és a nemzetközi szakirodalomban felfedezőjéről Kondratyjev-ciklusnak hívják. Feleségének, Jelenának 1932-1938 között írt levelei fennmaradtak és publikálásra kerültek először orosz, majd magyar nyelven is („Szuzdáli levelek”)
1967-ben indult Szuzdal fejlesztésének programja, amely során a település múzeumvárossá vált. Elköltöztették a büntetésvégrehajtási intézményeket, a külvárosban turistakomplexumot építettek és megindult az épületek restaurációja. 1978-ban az UNESCO Szuzdal és Vlagyimir műemlékeit felvette a világörökség-listára.
Éghajlata
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | −8,0 | −7,0 | −1,0 | 8,0 | 17,0 | 22,0 | 24,0 | 22,0 | 15,0 | 7,0 | 0,0 | −6,0 | 7,8 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −15,0 | −16,0 | −10,0 | −2,0 | 5,0 | 9,0 | 12,0 | 10,0 | 6,0 | 0,0 | −6,0 | −12,0 | −1,5 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 32 | 26 | 28 | 30 | 44 | 61 | 80 | 64 | 55 | 49 | 39 | 39 | 547 |
| Forrás: Svali.ru | |||||||||||||
Gazdasága
Szuzdal gazdasága elsősorban a turizmusra: szállásadásra, étkeztetésre épül. A 2000-es években a korábban külön működő emléktárgykészítő (nyírfakéregből, kerámiából) üzemeket egyesítették. A városban mézsört (medovuha) is készítenek.
A szovjet időkben épített turistakomplexumban minden évben megrendezik az orosz animációs filmek fesztiválját.
Műemlékek
Bővebben: Kreml (Szuzdal)
A kremlen kívül Szuzdalban számos középkori és kora újkori kolostor és templom található. A tízezres kisvárosban összesen 57 templom számolható össze. A műemlékekben öt múzeum várja a látogatókat.
A kreml fából épült erődítményei 1719-ben leégtek. Ma elsősorban a világörökséghez tartozó Rozsgyesztvenszkij-(Szűzanya születése) székesegyházról ismert, de itt található a püspöki palota és a Nyikolszkaja-templom is.
A kolostorok közül érdemes megtekinteni a Szpaszo-Jevfimijev kolostort, a Pokrovszkij női kolostort vagy Vasziljevszkij-kolostort. A klasszikus pravoszláv stílusban épült több tucatnyi templom nagy része a 17. és 18. században épült. A várost környező falvakban és értékes építészeti műemlékek, fatemplomok találhatók.
Az egyházi épületeken kívül az 1806-ban épült oszlopsoros piactér érdemel említést.
Források
- Суздаль и его достопамятности // Труды Владимирской учёной архивной комиссии. Кн. 14. – М., 1912
- Варганов А. Д. Суздаль. М., 1944. (Серия: Сокровища русского зодчества)
- Воронин Н. Н. Владимир, Боголюбово, Суздаль, Юрьев-Польской. – М., Искусство, 1958, 1965, 1967, 1974, 1983. (Серия: Архитектурно-художественные памятники городов СССР)
- Вагнер Г. К. Суздаль. – М., Искусство, 1969
- Ямщиков С.В. Сокровища Суздаля. Сб.статей / Составитель С. Ямщиков. – М., Изобразительное искусство, 1969. – 196 с., илл.
- Полторацкий В. В. Дорога в Суздаль. Книга о любимой земле. – М., Сов. Россия, 1971. 208 с.
- Вагнер Г. К. Белокаменная резьба древнего Суздаля. М., Искусство, 1975. (Серия: Памятники древнего искусства)
- Белов Ю. В. Суздаль: Путеводитель. – Ярославль: Верхне-Волжское книжное издательство, 1986. – 160 с. – 100 000 экз.
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Суздаль című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
