A mai világban a Szász Móric nagyon fontos és sok ember számára érdekes téma lett. A Szász Móric létrejötte óta vitákat, elemzéseket és reflexiókat generált különböző területeken, mind személyes, mind szakmai szinten. Hatása a modern társadalomra tagadhatatlan, és hatása különböző területekre terjed ki, a kultúrától és a politikától a technológiáig és a gazdaságig. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Szász Móric különböző aspektusait és perspektíváit, hogy jobban megértsük jelentőségét és jelentését a mai világban.
Szász Móric | |
Maurice Quentin de la Tour festménye | |
Született | 1696. október 28. Goslar |
Elhunyt | 1750. november 30. (54 évesen) chambord-i kastély |
Állampolgársága | |
Házastársa | Johanna Victoria Tugendreich von Loeben (1714. március 12. – ) |
Gyermekei |
|
Szülei | Aurora von Königsmarck II. Ágost lengyel király |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | |
Sírhelye | Saint Thomas Church, Strasbourg |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Móric témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szász Móric, németül: Hermann Moritz Graf von Sachsen, franciául: Maurice de Saxe (Goslar, 1696. október 28. – chambord-i kastély, 1750. november 30.) francia szolgálatban álló német hadvezér és hadtudós, 1726–1729 között Kurföld (Kurland) hercege. A Francia Királyság összesen hét marsalljának egyike volt 1747-től.
Móric I. Frigyes Ágost (Erős Ágost) szász választófejedelem és Maria Aurora von Königsmarck svéd grófnő (1662–1728) törvénytelen fia volt. Apjától a szász grófi rangot kapta és hamarosan rá egy vértesezred ezredesi rangját. 1706-tól Halléban zenét és filozófiát tanult, már ekkor csodagyereknek tartották. A spanyol örökösödési háború idején 1709-ben Savoyai Jenő és John Churchill alatt harcolt Flandriában, majd 1711-ben apja vezetése alatt a nagy északi háborúban Stralsundnál. Mindkét konfliktusban kitüntette magát. Röviddel ezután az anyja megnősítette a gazdag Loeben grófnővel (1699-1747), de 1721-ben elváltak.
A kicsapongások iránti vonzalma ellenére Móric nagy szorgalommal folytatta a hadtudományi tanulmányait. Savoyai Jenő parancsnoksága alatt részt vett az 1717-es Habsburg–török háborúban Magyarországon. 1720-ban francia szolgálatba állt és 1722-ben ideiglenesen dandártábornoki rangot kapott egy német gyalogezreddel (Régiment de Sparre infanterie). 1726-ban a kurföldi rendek Anna Ivanovna özvegy hercegné, Iván Alekszejevics cár lányának ösztönzésére Kurföld (Kurland) hercegévé választották. Az orosz befolyás hatására Móricnak 1729-ben távoznia kellett Kurföldről és visszatért Franciaországba, ahol miután 1733-ban a lengyel örökösödési háború során kitüntette magát a felső-rajnai harcokban, 1736 augusztus 1-jén altábornagyi rangot kapott.
1738-ban felállított egy saját sereget és Prága irányába indult meg vele. Az osztrák örökösödési háború során 1741. november 26-án rohammal bevette Prágát, elfoglalta Eger (Cheb) és Elbogent (Loket) városokat, majd François-Marie de Broglie marsallal együtt visszatért a Rajnához, ahol Lauterburg védvonalait vette be. 1743-ban újabb saját szabadhadtestet állított fel szász önkéntesekből (Volontaires de Saxe), mely személyes testőrségéül is szolgált.
A XV. Lajos francia király névleges főparancsnoksága alatti 1744-es flandriai hadjáratát a hadművészet egyik mesterpéldájaként tartják számon, mivel a számbeli fölényben lévő ellenséget tétlenségre tudta kényszeríteni. 1745 februárjában bevette Brüsszelt, majd 1745. május 11-én a fontenoy-i csatában, 1746. október 11-én a rocourt-i csatában aratott győzelmet a szövetséges csapatok felett. Ezt követően Franciaország marsalljává léptették elő és a lauffeldi csatában aratott győzelme valamint Bergen op Zoom bevétele után a meghódított dél-németalföldi területek főparancsnokává nevezték ki.
Miután 1748. október 18-án megkötötték az aacheni békét, Móric visszavonult a királytól élethossziglani használatra kapott chambord-i kastélyba. A 16. században épült kastély a 18. századi viszonyok között már idejétmúltnak és kényelmetlennek számított. Magas és huzatos termeit a marsall saját kora ízlésének megfelelően alakíttatta át, és tudósok, művészek és filozófusok találkozóhelyévé tette.
1750. november 30-án hunyt el a kastélyban egy lázas megbetegedés következtében, mely még november 12-én kerítette hatalmába. Straßburgban, a protestáns Thomaskirchében helyezték örök nyugalomra, ahol 1765 és 1776 között Jean-Baptiste Pigalle egy hatalmas síremléket emelt számára.
Előző uralkodó: Lotaringiai Károly Sándor |
|
Következő uralkodó: Lotaringiai Károly Sándor |