A mai világban a Tichy Gyula nagyon érdekes és fontos témává vált. Akár tudományos területen, akár politikai vitákban, akár a mindennapi életben, a Tichy Gyula felkeltette a szakértők és a polgárok figyelmét. A társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása elemzésre és elmélkedésre érdemes témává teszi. Ebben a cikkben a Tichy Gyula különböző dimenzióit tárjuk fel, az eredetétől a jelenben és a jövőbeni következményeiig. Különböző nézőpontokon és véleményeken keresztül igyekszünk megvilágítani ezt a témát, és elősegíteni fontosságának és következményeinek mélyebb megértését.
Tichy Gyula | |
Önarckép | |
Született | 1879. augusztus 28. Rimaszombat |
Meghalt | 1920. június 20. (40 évesen) Rozsnyó |
Sírhely | Rozsnyó |
Alkotott | 1899–1920 |
Tichy Gyula aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tichy Gyula témájú médiaállományokat. |
Tichy Gyula (Rimaszombat, 1879. augusztus 28. – Rozsnyó, 1920. június 20.) festőművész, grafikus, Tichy Kálmán festőművész bátyja.
1897-ben érettségizett a rozsnyói evangélikus gimnáziumban. Gépészmérnöknek készült, de már az első félév után egészségügyi okokból félbehagyta tanulmányait. A budapesti Mintarajziskolába iratkozott át, ahol Székely Bertalan és Gyulay László volt a mestere. Ezek után Münchenben, Hollósy Simon magániskolájában képezte magát tovább, majd a nagybányai festőiskolában dolgozott. Velencében és Dalmáciában járt tanulmányutakon. 1904-től fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd 1909-től a rozsnyói Evangélikus Gimnáziumban oktatott rajztanárként.
A KÉVE tagjaként rendszeresen állított ki a kiállításaikon. Számos könyvet illusztrált, grafikai albumokat adott ki (ezek közül legismertebb az Egy tusos üveg meséi, 1909), rajzokat közölt a Móka folyóiratban.
1908-ban és 1909-ben két nyáron át népművészeti gyűjtésen vett részt Feleden, az Iparművészeti Társaság megbízásából.
1914-től a képzőművészet fokozatosan háttérbe szorult az életében, és elsősorban írt, Mars rabjai című tudományos-fantasztikus regényén, illetve Önéletrajzi Szótár c. memoárján dolgozott.
A rozsnyói temetőben található síremlékét öccse, Kálmán tervezte.