Ulysses űrszonda
A következő cikkben alaposan megvizsgáljuk a Ulysses űrszonda témáját, kitérve annak következményeire, jellemzőire és relevanciájára a mai társadalomban. Elemezzük a témával kapcsolatos különböző nézőpontokat és szakértők véleményét, valamint esettanulmányokat és konkrét példákat, amelyek segítenek jobban megérteni a téma jelentőségét. Ezenkívül foglalkozni fogunk a Ulysses űrszonda-hez kapcsolódó lehetséges jövőbeli trendekkel és annak különböző területekre gyakorolt hatásaival. Ezen a vonalon igyekszünk átfogó áttekintést nyújtani a Ulysses űrszonda-ről, és olvasóinknak széleskörű megértését biztosítani ennek a lenyűgöző témának.
| Ulysses | |
 | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok, Európa |
| Űrügynökség |  NASA Európai Űrügynökség |
| Gyártó |
|
| Küldetés típusa | orbiter |
| Küldetés | |
| Célégitest | Nap |
| Indítás dátuma | 1990. október 6. |
| Indítás helye | Kennedy Űrközpont 39B indítóállás |
| Hordozórakéta | Space Shuttle |
| Küldetés vége | 2009. június 30. |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 370 kg (indításnál) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ulysses témájú médiaállományokat. | |
Az Ulysses űrszonda az Európai Űrügynökség (ESA) és a NASA közösen kivitelezett küldetése, amely kilépve az ekliptika síkjából vizsgálta a Nap sarkvidékeit.
Küldetés
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) és az Európai Űrügynökség (ESA) közös küldetése a Nap, valamint annak a környező űrre vonatkozó hatásai vizsgálatára. Az első űrszonda, mely a Nap pólusai fölött és alatt vizsgálta az űrbéli környezetet. Az Ulysses útja során szerzett adathalmaz megváltoztatta a kutatók vélekedését csillagunkról és annak Naprendszerünkre gyakorolt hatásával kapcsolatban.
Gyártók, üzemeltetők
A űreszközt a németországi Dornier Systems építette az ESA megrendelésére. A NASA vállalta a világűrbe való kijuttatását. A tudományos műszerek között egyaránt találhatók Európában és Amerikában fejlesztett eszközök. Az Ulysses üzemeltetését a kaliforniai Pasadenában lévő Jet Propulsion Laboratoryban végezte egy európai és amerikai tagokból álló csoport. Az eszközzel való kommunikáció során felhasználták a NASA Deep Space Network nevű globális kommunikációs hálózatát.
Történet
1990. október 6-án a Discovery űrrepülőgép legénysége állította pályairányba. 1992 februárjában közelítette meg a Jupitert, ahol gravitációs hintamanővert végzett. Ötéves élettartamot vártak tőle, melyet bőven túlszárnyalt. Több mint 17 évvel később, 2008 elején még mindig Nap körüli pályán keringett. A szondához köthető legfontosabb felfedezések között említhető a csillagközi por és héliumatomok első közvetlen mérésének ténye.
A Jupiternél tett 1992-es látogatása óta a szonda 6 éves periódusokban kerüli meg a Napot. Hosszú útja során három üstökös csóváján is keresztülhaladt. Egyikük, a Hyakutake üstökös csóvája az eddig ismert leghosszabb, mintegy 500 millió kilométer hosszú.
A küldetés vége
Az Ulysses a Naptól távolodva egyre nagyobb hideget kellett, hogy átvészeljen. A szonda manőverező rendszerének üzemanyagául szolgáló hidrazin fagyáspontja 2 Celsius-fok. Az üzemanyag-rendszer túlzott lehűlését fűtéssel akadályozta meg a szonda.
Az űreszköz energiaellátását radioaktív izotóp bomlása biztosította, mely azonban 17 év után már nem volt képes megfelelő mennyiségű energiát szolgáltatni, így a szondát üzemeltető csoport a nagy teljesítményű, X-sávban dolgozó rádióadó ideiglenes kikapcsolása mellett döntött. Az így megtakarított mintegy 60 wattnyi energiával próbálták meg fenntartani az üzemanyagrendszer fűtését és a tudományos eszközök működőképességét. Azonban a 2008 januárjában végzett teszt során nem sikerült újra üzembe helyezni a nagy teljesítményű adót, ráadásul az attól elvont energiát sem sikerült átirányítani a kritikus helyzetben lévő eszközök felé.
Ennek következtében az adatok vételére a Földön nem voltak elegendőek a 34 méteres rádióantennák, helyettük a Deep Space Network 70 méteres antennáit kellett használni, ezekre azonban nagy igény van, például a később felbocsátott űrszondákkal való kapcsolattartáshoz is, így hosszabb távon nem jelenthettek megoldást.
Az üzemeltető mérnök-tudóscsoport amíg lehetett, a kisebb teljesítményű, S-sávos rádióadó segítségével a korábban megszokott adatátviteli sebesség 5%-ával gyűjtötte tovább az adatokat a szonda tudományos műszereiből. Végül az Ulysses 2009. június 30-án befejezte tudományos pályafutását. Az eredetileg tervezett 5 évnél 12 évvel tovább működött.
További információk
Magyar oldalak
- Varga András: Mit látott az Ulysses a Nap szoknyája alatt?: 1. rész 2. rész
- Horvai Ferenc: Az Ulysses jól teljesít : 1. rész 2. rész 3. rész
Külföldi oldalak
Jegyzetek
- ↑ Ulysses: 12 extra months of valuable science, 2009. június 30. (Hozzáférés: 2009. június 30.)
- ↑ Frey, Sándor: Az Ulysses nem adja meg könnyen magát. Űrvilág.hu, 2008. július 6. (Hozzáférés: 2008. július 6.)
- ↑ 18-year Space Mission to End (angol nyelven). SPACE.com, 2009. június 26. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
- ↑ http://spaceflightnow.com/news/n0906/29ulysses/ Controllers bid farewell to long-lived Ulysses probe - Spaceflight Now, Posted: 2009-06-29
