Varga János (levéltáros)

Ez a szócikk a történészről, levéltárosról szól. Hasonló címmel lásd még: Varga János (egyértelműsítő lap).

Varga János
Született	1927. március 7. Sótony
Elhunyt	2008. január 10. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	történész, levéltáros, egyetemi oktató, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.)
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1951)
Kitüntetései	Széchenyi-díj (2005)
Sírhelye	Óbudai temető (23)
A Magyar Országos Levéltár igazgatója
Hivatali idő 1978 – 1990
Előd	Ember Győző
Utód	Buzási János
Parlament.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Varga János (Sótony, 1927. március 7. – Budapest, 2008. január 10.) Széchenyi-díjas magyar történész, levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kora újkori és újkori magyar társadalom-, agrár- és politikatörténet kutatója. 1978 és 1990 között a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő.

Életpályája

Falusi környezetből származott. 1947-ben érettségizett Szombathelyen, majd megkezdte egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-levéltár szakán. Egyetemi évei alatt az Eötvös Collegium tagja volt. Diplomáját 1951-ben szerezte meg. Ezt követően az addigra már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek hívott intézmény középkori magyar történet tanszékén kapott tanársegédi állást, majd 1952-től a Magyar Tudományos Akadémián aspiráns. 1954-től adjunktus. 1955-ben, mindössze huszonnyolc évesen az egyetemi bölcsészettudományi karának dékánhelyettesévé avatták, emellett 1956-ban egyetemi docens lett. Az 1956-os forradalom idején az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság elnökévé választották, valamint a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tagja volt. 1957-ben 56-os tevékenysége miatt eltávolították az egyetemről, helyette az MTA Történettudományi Intézetébe került, ahol tudományos munkatársi beosztásban kezdett el dolgozni. 1968-ban átkerült a Művelődésügyi Minisztérium levéltári igazgatóságára, amelynek vezetője lett. Ezt a pozíciót a jogutód minisztériumoknál, illetve azok levéltári osztályain is megtartotta 1978-ig, amikor a Magyar Országos Levéltár főigazgatójává nevezték ki. Tisztségét 1990-ig töltötte be. Emellett címzetes egyetemi tanárrá avatták.

1955-ben védte meg a történettudomány kandidátusi értekezését nyílt vitában, majd 1972-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett. Az MTA Történettudományi Bizottsága, illetve Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának lett tagja, utóbbinak később elnöke. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. A Nemzetközi Gazdaságtörténeti Bizottság magyar szekciójának tagja, illetve a Magyar Levéltárosok Egyesülete elnöke volt. Tudományos munkái mellett a rendszerváltás utáni első szabad választáson a Magyar Demokrata Fórum országos listájáról szerzett parlamenti mandátumot. 1994-ig dolgozott országgyűlési képviselőként.

2008-ban hunyt el, az Óbudai temető 23. parcellájában nyugszik.

Munkássága

Fő kutatási területe a kora újkori és újkori magyar társadalom-, agrár- és politikatörténet volt.

Tudományos pályájának kezdetén a jobbágyság helyzetével foglalkozott, monografikus munkákat írt. Vizsgálódási időszaka a középkori röghöz kötéstől a jobbágyfelszabadításig terjedt. Az 1970-es és 1980-as években a 19. századi magyar politikatörténetet kutatta (Deák Ferenc és a polgári büntetőrendszer tervezete, a korabeli sajtó helyzete, illetve a politikai eszmék és koncepciók története). Később a kor egyes részkérdéseivel, így a magyar-román viszonnyal, a honvédelemmel és gazdaságtörténettel foglalkozott. A 2000-es években visszatért a középkor kutatásához, ahol a korabeli határvitákról, az Árpád-kor gazdaságtörténetéről írt, illetve posztumusz kiadták egy forrástanulmányát is.

Számos tudományos közlemény szerzője, illetve társszerzője. Munkáit magyar, angol és német nyelven adta közre.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1965)
• Szabó Ervin-emlékérem (1982)
• Bél Mátyás-emlékérem (1984)
• Akadémiai Nagydíj (1985)
• Széchényi Ferenc-díj (2002)
• Széchenyi-díj (2005)

Főbb publikációi

• Népfelkelő és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén (1953)
• A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767–1849 (1967)
• A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban (1971)
• Deák és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete (Zalaegerszeg, 1980)
• Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (1982)
• Kereszttűzben a Pesti Hírlap (Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841–1842-ben) (1983)
• Hallgatásra kárhoztatva: Gyurmán Adolf kiadatlan röpirata (szerk., 1985)
• Középszinten a történelemben – Frideczky Lajos memoárjai (Salgótarján, 1988)
• A Hungarian Quo Vadis? (1993)
• Románok és magyarok 1848–1849-ben (1995)
• Földeskü. Határviták lezárása a 12–15. században (2000)
• Az Árpád-kor szabaddénárosai (2006)
• A királyi serviens (2006)
• Forrástanulmány az Árpád-kori társadalom történetéhez (2008)
• A keltjobbágyfiúk legendája. Forrástanulmány az Árpád-kori társadalom történetéhez; MTA Történettudományi Intézet, Bp., 2009 (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1359. o.
• Varga János. In MTI Ki kicsoda 2006. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2005. 1810–1811. o.  
• Szabad György: Varga János (1927–2008). Magyar Tudomány, (2008. december)