Mai cikkünkben a Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov-ről fogunk beszélni, amely témával az elmúlt években nagy jelentőséget kapott. A Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov egy olyan fogalom, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, a politikától a technológiáig, beleértve a kultúrát és általában a társadalmat is. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezzük mindennapi életünkre gyakorolt hatását, és átgondoljuk a mai világban betöltött relevanciáját. Bármi legyen is az álláspontja a Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov-el kapcsolatban, arra kérjük, hogy folytassa az olvasást, hogy bővítse ismereteit erről a ma oly fontos témáról.
Vlagyimir Krjucskov (Владимир Крючков) | |
A KGB 7. elnöke | |
Hivatali idő 1988. október 1. – 1991. augusztus 22. | |
Előd | Viktor Csebrikov |
Utód | Leonyid Szebarsin (ideiglenes elnökként) |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1924. február 29. Caricin |
Elhunyt | 2007. november 23. (83 évesen) Moszkva |
Sírhely | Trojekurovszkoje temető |
Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja |
Foglalkozás | |
Iskolái |
|
Halál oka | szívinfarktus |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Krjucskov (Владимир Крючков) témájú médiaállományokat. |
Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov (oroszul: Владимир Александрович Крючков; Caricin, 1924. február 29. – Moszkva, 2007. november 23.) orosz nemzetiségű szovjet jogász és diplomata, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, 1988–1991 között a KGB elnöke. 1955 és 1959 között a budapesti szovjet nagykövetség harmadtitkára volt, és részt vett az 1956-os forradalom leverésének szervezésében.
Kezdetben a szovjet igazságszolgáltatásban dolgozott ügyészségi nyomozóként, majd a Szovjetunió Külügyminisztériuma diplomáciai akadémiáját elvégezve diplomata lett. A külföldi szolgálatban töltött évei alatt találkozott Jurij Andropovval, aki a fő patrónusa lett. 1974-től 1988-ig a KGB külföldi hírszerző ágát, az Első Főcsoportfőnökségot (PGU) vezette. Ezekben az években ez a részleg is részt vett a különféle kommunista, szocialista és antikoloniális mozgalmak támogatásában és finanszírozásában szerte a világon, amelyek közül néhány hatalomra is került hazájukban és létrehoztak szovjetbarát kormányokat. Ezen felül a Krjucskov vezetése alatt a Főcsoportfőnökség nagy diadalokat könyvelhetett el, emberei beépültek nyugati hírszerző ügynökségekbe, értékes tudományos és műszaki információval és dezinformációs módszerekkel gazdagodtak, de az aktív intézkedéseket is tökéletesítették. Ugyanakkor azonban a Főcsoportfőnökséget disszidensek sújtották, nagy felelőssége volt Afganisztán megtámadásában, és csökkent a nyugat-európai kommunista pártokra ható befolyásolási képessége is.
1988 és 1991 között Krjucskov a KGB 7. elnökeként szolgált, ő volt a sikertelen augusztusi puccs, majd az Állami Rendkívüli Bizottság vezetője.