A Voyager-program cikkben egy olyan témát vizsgálunk meg, amely a mai társadalomban nagy érdeklődés és vita tárgyát képezi. Az évek során a Voyager-program felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és sokféle véleményt és nézőpontot generált. A mindennapi életre gyakorolt hatásától a kulturális trendekre gyakorolt hatásáig a Voyager-program számos területen jelentős nyomot hagyott. Ez a cikk a Voyager-program történetébe, hatásába és jövőbeli vonatkozásaiba kíván elmélyedni, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjon erről a témáról. Egy részletes és éleslátó elemzés révén az olvasó elmélyülhet a Voyager-program összetettségében és dimenzióiban, gazdagítva ezzel kapcsolatos megértését és perspektíváját.
A Voyager-program keretében a NASA 1977-ben két űrszondát indított a külső bolygók megfigyelésére, a Voyager–1-et és a Voyager–2-t. A két űrszonda azóta túlszárnyalta az elvárásokat, csillagközi térbe értek. Az 1977-es indítási dátumot a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptunusz és az Uránusz állásának kihasználása miatt választották, hogy meg tudják figyelni mind a négy bolygót. A Voyager–1 indítása után született meg a döntés, hogy a második szondát az Uránusz és a Neptunusz irányába küldik.
2023-ban mindkét Voyager még működőképes, csillagközi térben utaznak, a belső Naprendszert elhagyva. Napjainkig hasznos információt gyűjtenek és küldenek vissza a Földre.
„ | A Voyagerek sorsa, hogy – talán örökké – a Tejútrendszerben vándoroljanak | ” |
– NASA |
2023 júniusában a Voyager–1 61 185 kilométer per órás sebességgel halad a Naphoz képest, 23,97 milliárd kilométer távolságra van a központi égitesttől (~160 csillagászati egység). A Voyager–1 az első ember által készített tárgyként lépett csillagközi térbe, 2012. augusztus 1-én. Ettől függetlenül, és a hiedelmek ellenére, még nagyon sok időbe fog telni, hogy elhagyja a Naprendszert, a Voyager–1 nagyjából 30 ezer év múlva fog kilépni a Nap vonzásából, az Oort-felhőből és ezzel a rendszerünkből.
2023 júniusában a Voyager–2 A Voyager–2 2019. november 5-én lépett a csillagközi térbe.
55 335 kilométer per órás sebességgel halad a Naphoz képest, 19,98 milliárd kilométer távolságra van a központi égitesttől (~133 CsE).A Voyagerek által összegyűjtött adatok és fényképeknek köszönhetően sok újat tudtunk meg a négy bolygóról és holdjaikról. Képeik megmutatták a Jupiter komplex felhőit, szél és viharrendszereit, illetve vulkanizmust talált az Io hold felszínén. Ezek mellett új tudást hozott a Szaturnusz gyűrűiről is.
Az Uránusz esetében a Voyager–2 tíz új holdat és egy meglepően erős mágneses mezőt. A Neptunusz melletti repülése óta tudjuk, hogy van három gyűrűje és hat további holdja, illetve mágneses mezeje is. A Voyager eddig (2023) az egyetlen űrszonda, mely meglátogatta a két jégóriást.
2018 augusztusában a NASA bejelentette, hogy a New Horizons űrszonda adatai alapján tényleg létezik a hidrogénfal a Naprendszer külső részeiben, amit először a két Voyager fedezett fel 1992-ben.
A két űrszondát a dél-kaliforniai Jet Propulsion Laboratoryban építették fel, a NASA pénzügyi támogatásával.
A program eredeti költségvetése 865 millió dollár volt, de a Voyager csillagközi küldetés miatt ez további 30 millióval emelkedett.
(zárójelben az indítás dátuma és a vizsgált bolygók)
Mindkét szonda vizsgálta a bolygók légkörének összetételét, szerkezetét, dinamikáját; a bolygók holdjainak morfológiáját, geológiáját; meghatározták az égitestek tömegét, alakját, méretét, adatokat gyűjtöttek a mágneses terekről, a részecske- és plazmaeloszlásról. A szondák építése, indítása és bolygókutató küldetése 875 millió dollárba került, a csillagközi repülési program első két éve 30 millió dollárba.
Az eredeti elképzelések szerint még kettős indítást terveztek a Jupiterhez, a Szaturnuszhoz és a Plutóhoz 1976–77-ben, és újabb kettős indítást a Jupiterhez, az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz 1979-ben. Pénzügyi okok miatt az űrszondák számát kettőre csökkentették, melyek csak a Jupitert és a Szaturnuszt közelítették volna meg. Az új programot előbb Mariner Jupiter/Saturnnak nevezték el, majd az indítás előtt 6 hónappal Voyagernek. Az új küldetés költségeit 250 millió dollárra becsülték, ami csak harmada az eredeti tervek költségeinek.
A Voyager űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratóriumában fejlesztették ki. Részletesen bemutatja küldetésük első szakaszát Carl Sagan a Cosmos filmsorozat 6. részében.